GoKo Family

2012-02-03T13:37:00.000+01:00

Ez nagyon menő. Mikor lesztek már 10 évesek kicsikék?

Nowadays

2012-01-26T13:32:00.000+01:00

Sherlock 3.rész mind blasting volt (ahogy Russel Peters mondaná), ki tudja hogy fogjuk kibírni a 3. évadig? Addig is lehet találgatni, vajon hogy csinálta Sherlock? Van egy tippem, majd kiderül...:) Ez a sorozat annyira zseniális, hogy a Guy Ritchie-s film verzió a kanyarban nincs mögötte, pláne a második rész, ami amúgy is kicsit "húzzunk le róla még egy bőrt"-szagú. Szóval Sherlock sorozat:10/10! Tudors viszont egyre gyengébb, valahogy a 3. évad elején elveszett a lendület, megszűnt a feszültség, és több kulcsszereplő sem lett bemutatva. Ugyanakkor egyre gyakrabban követik el, azt a hibát hogy fontos motivációkat nem mondanak el, nagyobb időintervallumokat ugranak a sztoriban, amikor nem kéne, máskor viszont annyira lassan haladnak az események, hogy alig lehet kivárni, hogy történjen már valami. Mostmár végignézzük, de ha csak nem villantanak nagyot a 4. évadban, amire lássuk be, nemnagyon lehet számítani, akkor ez már nem lesz több, mint 4-5/10. Mostanában mi volt még? Haláli hullák hajnala, again, és sosem gondoltam volna, hogy én zombisat, de hát mégiscsak 2011 nagyon röhögős filmjei közt ott van kettő is belőlük. (másik: Zombieland) Big Bangben meg volt Leonard első olyan jelenete, amiben tudtam szeretni (ez már a 4. évad??) Viccelsz? Én vagyok a kockák királya! ...stb. Most vettem észre, hogy oldalt még mindig kint van a "Főzéseink" c. fotóalbum, mindegy mostmár ott is marad, majd egyszer frissítem és bekerül a brownie, a quiche és társaik. Amúgy meg valaki miért nem fordít már feliratot a 30 Rockhoz? Felháborító! :)

Tudors+Sherlock+Anyatigris

2012-01-11T12:28:00.000+01:00

Anyway, Tudors lassú folyású, Jonathan Rhys Meyers nem feltétlenül a legjobb választás, kíváncsi lennék ki került még szóba a casting során. Ezeket és néhány apróbb hibát leszámítva viszont abszolút élvezhető 6,5-7/10. Sherlock továbbra is zseniális, bár egyelőre még csak a sorozatról tudok nyilatkozni 10/10, a Guy Ritchie féle 2. részről nem, de gyanús hogy az is nagyon menő lesz. Ez a modernizált változat teljesen más, mint a filmes verzió, de ez is nagyon ütős és eredeti.
Más: Vigyázzatok gyermekeiteknek mindent megengedő anyák és apák, eddig próbáltam asszertív lenni, de ennek vége, most már jön az anyatigris.

2012-01-08T12:55:00.002+01:00

Tévedtem Nyi, szerencsére mi egyáltalán nem hasonlítunk, talán néhány dologban megegyezik az életünk jelenleg, de a lényeg és az alap teljesen más. Nekem például vannak testvéreim, nyilván nem rajtad múlt, hogy neked nincsenek, és igyekszel megbarátkozni a helyzettel, de a fontos az hogy jó, ha az embernek vannak testvérei, persze nem mindig érezhető, de összességében jó. Az nem egészséges, ha nem kell tekintettel lenned senkire, fontos, hogy megtanulj alkalmazkodni, nem véletlenül voltál a gimiben is egy öntelt, arrogáns, magamutogató picsa, és nem te voltál az egyetlen egyke, akit ismertem és ilyen volt, következésképpen tehát valószínűleg ez nem a te hibád, csupán adódik az élethelyzetből. Valami kósza gondolat folytán azt hittem hogy akkor rosszul ítéltelek meg, és nem is ilyen vagy, de mégis. A másik nagy különbség, hogy az én gyerekeimnek még lesznek testvérei, egyszerűen azt gondolom, hogy nem lehet ennyire "hidegen" és távolságtartóan eltervezni ezt, hogy ennyi és ne tovább, legalábbis én nem tudnám, ez nagyrészt érzelmi alapokon nyugvó döntés és mint ilyen változhat a megítélése, persze ez nem azt jelenti, hogy én mostmár évente-kétévente kipottyantok egy gyereket, csak azt hogy nem mondom, hogy soha. Az egy testvérnél tudod mi még jobb? A sok testvér. Félreértések elkerülése végett, ez a bejegyzés nem a te alázásod céljából készült (ezért is nem írom ki a neved), egyértelműen saját célra, mert nem is olyan rég még brutálisan frusztráltál. Most leírom, hogy miért nincs okom ezt érezni. Irigyeltem a társadalmi életed, az (otthonról végezhető) szellemi munkád, az autót, a biztosabb egzisztenciát. (főbb vonalakban) A társadalmi életre továbbra is vágyom valamilyen szinten, de már nem a régi "barátokat" vágyom vissza, hanem hiszem, hogy jönnek újak, akik már igazibbak lesznek, és hiszem, hogy nem kell pánikszerűen teperni (ahogy te), mert nem halok bele, ha nem élek trendi facebookos, barinős társadalmi életet, annál is inkább, hogy ez mennyire üres és múlandó. A gyerekek mellett végezhető szellemi munkára továbbra is vágyom, és meg is lesz előbb-utóbb, addig pedig szellemi kihívásnak tökéletes az egyetem, ráadásul a baba-mama blog nem feltétlenül tekinthető szellemi munkának, pléne nem abban a formában, ahogy te prezentálod. Az autó és a biztosabb egzisztencia szintén csak idő kérdése, és az hogy neked megvannak, nem feltétlenül a te érdemed, persze az is elképzelhető, hogy igen. A lényeg hogy magam okán millió okom van a boldogságra és önbizalomra, imádom a gyönyörű lányaimat, a férjemet, szeretek megküzdeni a dolgokért, és szeretem, hogy együtt mindent elérünk amit akarunk, szeretem, hogy haragban nem alszunk el, szeretem hogy újra tudjuk gondolni a terveinket, hogy tudunk nevetni magunkon, hogy szeretünk együtt lenni, jó hogy nagy szarban is együtt tudtunk maradni, szeretem hogy nagyokat sétálunk, hogy félholtan is órákig beszélgetünk és röhögünk még lefekvés után az ágyban, szeretem azt is, hogy ha egyedül megyek az utcán, nem "látszik" rajtam, hogy van két gyerekem, szeretek arra gondolni, hogy fiatalok vagyunk és előttünk az élet, ugyanakkor már milyen tartalmas közös múltunk is van, szóval azthiszem végre jól vagyok. Ezt gyógyászati célból már rég óta le akartam írni, hogy bármikor el tudjam olvasni, persze elképzelhető, hogy a későbbiekban még változik az a poszt. Kívánom neked is, hogy ne másoknak akarj pózolni, és kifele mutatni, hogy milyen fucking hero vagy, hanem érj el mindent, amire vágysz és ne azt, amiről azt gondolod, hogy arra kell vágynod.
Special thanks to my little family, to my sisters, and parents. :)

Quimby jubileum

2011-11-14T09:34:00.006+01:00

Sok ideje már, hogy utoljára (fizetős) koncerten voltunk, egészen 2 nappal a Quimby előttig úgy volt hogy ez egy darabig még így is marad, aztán minden megváltozott, és megszereztük a jegyeket, a dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy ülőhelyekre szóltak, és nehezen tudtam magam beleélni, hogy végig kell ülnöm egy Quimby koncertet. Miután ebbe sikerült belenyugodnom, már nagyon vártam a 12-ét. Aztán eljött a koncert estéje, én 20 perccel a kezdés előtt még pizsiben és hordozókendőben ringattam a kicsit, aztán sietve, kicsit tépetten kiléptünk az ajtón, kézenfogva, ami mostanában nagy luxus, mosolyogva és elindultunk. Aztán sorbanállás a kapuknál, sorbanállás a ruhatárnál, aztán a büfénél, mert hát ha alapozni nem is voltunk, legalább némi alkohol álljon rendelkezésre (nem mintha a nélkül nem tudna jó lenni, de hát ez mégis csak egy Quimby, meg nosztalgia). Többször majdnem hagytuk a fenébe a büfét, mert már hallottuk, hogy bent elkezdődött a zenélés. Végre beértünk, és szerencsére találtunk egy olyan helyet, ahol tudtunk táncikálni, és nem is zavartunk senkit, sőt még láttunk is, szóval az ülős probléma is megoldódott. Fröccsök elfogytak, hangulat megvolt, koncert jó volt, bár nekem a Quimby és a dögös-bögyös bula a kivetítőn nem igazán fér össze a fejemben, a Halleluja alatt vetített működésben lévő motor nagyon dögös volt viszont! Persze lefutották a kötelező Most múlik kört is, ami az éneklő kislánnyal (angyallal?) még megható is volt, ezzel együtt úgy érzem nem teljesen korrekt bedobni egy ilyen eseményen a gyerek faktort.

Ez a zenekar viszont (ellentétben a Kispállal) még 20 év után is hiteles és érezhető, hogy nem elsősorban a pénz fogja össze őket, meg ezt a projektet, nyilván az is szerepet kap, hiszen kinek nem kell pénz az élethez, de ők úgy tűnik még szeretik is, amit csinálnak.

Hazafele séta, kézfogás, mosoly. Megyünk máskor is.

2011-09-20T12:18:00.003+02:00

Utálok orrot szívni, utálok beteg lenni, de azt mégjobban, hogy mostmár betegen nem tehetem meg, hogy beburkolózom egy takaróba és egész nap meleg teát szürcsölgetve sajnálom magam a kanapén... Mit csinálna addig a törpike-gyűjtemény? Na mindegy csak túl leszünk már ezen az időszakon. Katedrális done, és hát azt kell mondjam, hogy míg a könyv engem egészen magával ragadott és lebilincselt, addig ez a sorozat erős jóindulattal is csak "well done" kategória, megtették, amit tudtak, de ez kevés volt. Sokmindent változtattak, ezek közül csak kevés volt indokolt viszont sok volt érthetetlen. pl. a könyvben Alfred egyértelműen csak meg akarja szerezni Alienát, hogy Jacket eltiporja, itt a sorozatban pedig csináltak belőle egy hősszerelmest, és teljesen úgy állították be, hogy hát ez a derék legény itt mindent megtesz, a lelkét is kiteszi, ez a galád leány meg még így sem szereti. A másik ez a koponyás história volt, emlékeim szerint a könyvben nem semmisül meg az ereklye, nemhogy kétszer de egyszer sem, itt meg kétszer is összezúzzák a koponyát és a hazugsággal támadási felületet adnap Philip-en, aki a könyvben végig "tiszta". A vérfertőzős vonalat szintén kicsit indokolatlannak érzem, jó jó értem én, hogy még jobban éreztetni akarták, hogy ez a Hamleigh család milyen elvetemült, de pl akkor miért hagyták ki belőle, hogy William meggyilkolja a feleségét? Walerant nagyon eltalálták viszont, bár úgy látszik a sorozatban meg kellett halnia, nem volt elég a könyv-béli megtörtség és megalázottság. (Szerintem az méltóbb büntetés neki, mint, hogy lezuhan a katedrálisról, de azért még dacosan arcba köpi az őt készségesen feloldozó Philipet.) Ezek csak a főbb vonalak, de rengeteg jelentéktelen mellékszálat is beletettek, melyek nem emelték az est fényét, hogy úgy mondjam és sok fontos dolgot pedig kihagytak. Meglepő módon az utolsó két részben egészen igénytelenek a vágások és a kameramozgás, lehet, hogy technikát/operatőrt váltottak? Nem tudom, mindenesetre nagyon amatőr-jellegű lett a vége. Természetesen a Game of Thrones után maradt űrt sem tudta betölteni, de az csak jövő áprilisban jön...Mi lesz addig?

2011-09-08T13:36:00.002+02:00

Hogy én milyen hatékony vagyok, és még cookiet is sütöttem és mindenki alszik, mindjárt én is megyek...:) Ma már semmi sem akadályozza meg, hogy megnézzem a Katedrálist. Amúgy az normális, hogy 3 és 6 éves gyerekek kombója olyan indulatokat tud bennem gerjeszteni, hogy legszívesebben kitépném a szívüket? (persze csak képletesen...) Persze én is érzem, hogy csöppet groteszk a helyzet, csak már asszem kicsit unom, hogy más kibassza a gyerekét a homokozóba, ő meg közben netezik? takarít? who knows? (de basszus nem is érdekel, oldja meg máskor), én meg nem gondolom, hogy nekem feladatom rászólni, hogy add má' oda azt a ki***ott lapátot, pláne ha te is a másikéval akarsz játszani. Szóval ezek mennek. Beszűkültem? Lehet. És?

2011-09-02T12:58:00.001+02:00

Fuck...Lemaradtunk a Katedrális első részéről.

Recently

2011-08-31T12:51:00.002+02:00

Na hát mi van mostanában? Például sok sírás, meg homokozás, ezen kívül végre (!) néha egy fröccs,orbitális házi brownie-k no meg filmek, egész pontosan Paul, The Green Hornet, Flash of Genius, Your Highness, Tamara Drewe, Dinner for Schmucks, Year One, Zombieland és megkóstoltuk a Game of Thrones-t is. Amit már nagyon vártunk, de végül elég nagy csalódás lett az a Green Hornet, annak ellenére, hogy Cristoph Waltz a Becstelen Brigantikban zseniális volt, ebben a filmben erősen középszerű, a sztori sem egy nagy durranás (főleg így nem sokkal a Kick-Ass után) és Seth Rogen sem tud már úgy nevettetni mint régen... Your Highness abszolút szórakoztató volt, szerencsére nem játszatták sokat Zooey Deschanelt, James Franco és Danny McBride viszont fergeteges (páros). Paul felejthető, Year One szar (és Cera sokat vesztett a népszerűségéből nálam), Dinner for Schmucks egyszer nézősnek jó volt, Tamara Drewe szórakoztató, bár az erős túlzás, hogy vígjáték, az angol humor persze itt is megvan, de azért nekem egyáltalán nem olyan élmény volt, mint mondjuk egy Baker vagy Halálos temetés, szóval csak óvatosan, ha nevetni akartok. Flash of Genius hosszú, de Greg Kinnear nagyon tud, viszont az SzSz-picsa (Lauren Graham) rohadt idegesítő, Zombieland az első néhány döbbenet és sikoltozással kísért szemeltakarás (általam... Hát mégiscsak egy békés családanya vagyok vagy mi a szösz, és mint ilyen már ezer éve nem néztem horrort, még vígat sem.) után eszméletlenül vicces, sőt! egyszer megható is (a fenti lista abszolút győztese). Game of Thrones így két rész után ígéretes, és ezen is lehet röhögni, bár valószínűleg nem állt szándékukban a nevettetés, de azért ez a barbár-ábrázolás hagy némi kívánnivalót maga után... Amúgy waiting for The Office és hogy végre megnézzük a HP 7/2.-t, talán moziban...

Ezek vannak

2011-05-26T18:03:00.003+02:00

Na szép. Már elhatároztuk, hogy nem megyünk Belfesztre, erre mégiscsak lesz PASO. Mostmár csak az a kérdés, hogy a hölgyike bent marad-e még addig...:) Egyelőre nagyon úgy fest, hogy no.

Az új Budapest Bár klip elbizonytalanított benne, hogy én akkor most mégis szeretem Lovasit? Lehet.

A Café meg annak ellenére is befuccsolt, hogy én már elnéztem volna nekik a sok dumát is...

Steve Carell nélkül az Office egyelőre elég fura, bár igazán örvendetes fordulat, hogy Will Ferrell nem a végleses pótlás lett. Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy visszasírjuk DeAngelo-t...

Vizsgaidőszak ismételten: Done.

2011-03-11T11:03:00.003+01:00

Na sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténik, de visszanyergeltem a Radio Caféra, továbbra is sok a duma, de legalább nem ugyan azt a 20 számot játsszák újra meg újra... Durva. Szar lett a Petőfi, a műsorvezetők is túl sokat beszélnek magukról mostanában, ami személy szerint engem egyáltalán nem érdekel, de szerintem mást sem nagyon, valahogy nem tudják eltalálni, amit a Cafén meg igen, hogy hogy beszéljenek úgy hogy az még ne legyen túl privát ahhoz, hogy mást is érdekelhessen.

Más: Nem írtam még de egyszerűen kikészülök az Üllői Úti Fuck Esküvő c. számától, szerintem egy házasság nem szükségszerűen ilyen, sőt jó, nagyon jó is tud lenni az az ugyanaz a bugyi. Úgyhogy FUCK OFF!

2011-02-25T08:05:00.001+01:00

King's speech- 10/10
Invention of lying 10/10
The Big Bang Theory
The kids are all right

Ezekről később, csak el ne felejtsem...

2011-02-20T19:28:00.001+01:00

"Hatalmas Woody Allen rajongó vagyok...Bár még csak a "Z, a hangyá"-t láttam." :)))

Kísérlet

2011-02-06T13:42:00.006+01:00

Végre megnéztük az amerikai verziót is, és mostmár hogy láttam, igazán nem értem, hogy mi szükség volt erre a feldolgozásra, semmivel sem tudott többet mondani, mint a német, sőt. (Természetesen láthattunk már olyat is, hogy az amerikai feldolgozás tudott újat mutatni és a sztori egy részét átvéve, jó lenni. Ilyen például a Tégla- Szigorúan piszkos ügyek páros (négyes).) Még csak az sem jelenthető ki, hogy az amerikai közönségnek valami sokkal brutálisabbra, sokkal véresebbre lett volna szüksége, mert magasabban van az ingerküszöb. A német verzióban, ha ezt nézzük sokkal több és sokkal részletgazdagabb a brutalitás. Valószínűleg én nagyon elfogult vagyok a német verzióval szemben (bár ez igen ritkán fordul elő velem, hogy valamivel szemben elfogult legyek, ami német...), ehhez a sztorihoz a német nyelv durvasága, darabossága nagyon passzolt, ugyanakkor alapvetően mindkettőben jók voltak a színészek, de az amerikaiban azért fel-fel tűnt egy kis ripacsság is, a németnek jót tett, hogy többé-kevésbé noname emberek játszottak benne. Az amerikai verzió abszolút gyenge pontja a nőhöz köthető indiai szál, ez véleményem szerint hatalmas mellényúlás volt, csak az érezhető, hogy a rendező valamit nagyon akart mondani, hogy ott indiában, meg a buddhizmus segítségével lehet igazán békére lelni, de egy nagy zagyvaság lett belőle, és egyáltalán nem kötődik a történet többi részéhez. Az alaptörténet ugyanaz, és mégis számomra csak a német verzió volt még többszöri nézésre is velőtrázó, az amerikait újranézve már lehet, hogy néha ásítoznék. A német film hitelességéhez nagyban hozzájárult, hogy ott a történet része volt, hogy a kutatók megpróbálták leállítani a kísérletet, de ez nem sikerült nekik, mert addigra már olyan méreteket öltött a feszültség. Az amerikaiban ilyesmiről szó sem volt, és a végén sem volt megfelelő levezetés, a közönség nemigazán kap "elégtételt", csak a kutatásvezetőt csukják le. Egyszóval, míg a német Kísérlet (vagyis Das Experiment) nálam abszolút 10/10, addig az amerikai épp hogy csak befutó egy 6/10-re.

2011-02-04T11:00:00.004+01:00

Az Elizabeth az aranykor-nál nemtudom, hogy láttam-e már szarabb kosztümös filmet, igaz, hogy az "első részt" nem láttam, de őszintén szólva nem hinném, hogy túlzottan épít rá ez a második, tekintve hogy nem egy magaskulturális opuszról van szó. Profitmaximalizálás van itt kérem szépen. Szóval, közben sokszor éreztem elég hülyének magam, de a végén átgondolva rájöttem, hogy jelen esetben ez nem volt megalapozott, hiszen ebből a történelmi érából viszonylag penge vagyok, mégis sokszor csak lestem, hogy ez ki? most mi van? ezzel mit akart? Stb... Aztán ahogy átbeszéltük jöttünk rá, hogy ez a film valójában a szó szoros értelmében nem rendelkezett sem cselekménnyel, sem mondanivalóval. A rendező egyik legfőbb eszköze az volt, hogy a főhősök jelentősségteljesen néznek, hosszan. (Ami azért lássuk be nem mindig indokolt.) Nemnagyon ismerjük meg a motivációikat, próbál nagyon sokat mondani, de ez még nagy jóindulattal sem sikerül, igyekszik rámenni a kosztümökre, díszletekre, de a királynő ruháit leszámítva, ezek sem kuriózumok. Azokról a kosztümös filmekről, amiket eddig láttam, legalább általánosságban elmondható, hogy vagy nem akartak túl sokat mondani, csak egy kis feelinget átadni, vagy ha mégis akartak mondani valamit, akkor az sikerült is. Apropó profitmaximalizálás, még nem láttam a Király beszédét, de mennyire durva, hogy egy olyan filmből kivágják a káromkodást, aminek ez adja a sztorija alapját...
A legfrissebb élmény a Főfőnök. Lars von Triertől már megszoktuk a jó kis naturalisztikus ábrázolást, de a vígjátékot még nem, úgyhogy kíváncsian vártam, bár kicsit tartva attól, hogy vagyok-e én elég felkészült erre, tekintve a jelenkori agykapacitásom... Aztán belevágtunk. Nem tudom, hogy jogos-e a műfaji besorolás, valószínűleg ez maximum annak igazán vígjáték, aki még nem ismert ilyen szociopatát. Nekünk sajnos volt szerencsénk, úgyhogy egy gúnyos, kesernyés mosollyal tudnám ezt a filmet nyugtázni. Tudom, nyilván ez a groteszk célja, úgyhogy valójában ez a film tökéletes, csak a műfaj meg én nem vagyunk a legjobb barátok.
A legújabb stand up-os kedvenc Russel Peters, bár még csak egy fellépését láttuk, de őszintén szólva elhalványította a már unalomig ismételt magyar stand up-os srácokat. Epedve várjuk a folytatást.
A napokban sikerült jól felbosszantanunk magunkat rajta, aztán generált is egy jó kis beszélgetést, de itt is le kell írnom, hogy Jeremy Clarkson egy arrogáns, túlcivilizált pöcs. A TopGear ugyanakkor továbbra is a legjobb autós műsor, de mégis egyre többször vannak olyan kiszólásai ennek a fickónak, amitől feláll a szőr a hátamon.
Ja, vizsgaidőszak ismételten: Done. Bár most egyéb projektek miatt kis szünet következik...
Szomorú, hogy így múlik el a West Balkán, mostmár valószínűleg sosem mossa le magáról ezt a tragédiát, nekünk viszont mindig a Corvin mögötti bájos, borostyános kis romkocsma marad, ahol francia zene szól halkan és jó hideg a sör. RIP.

2010-10-01T10:32:00.000+02:00

Arrivederci faccialibro.

2010-09-02T07:45:00.002+02:00

A legújabb kedvencek.

Évfordulós randi - Pastramival

2010-08-26T16:10:00.004+02:00

Prekoncepció: A helyről egyáltalán nem tudtunk semmit körülbelül egy héttel azelőttig, hogy végül is meglátogattuk, valljuk be, a TV Paprikás jó kis direkt felfuttatós műsorból értesültünk mi is (ami, mint utóbb kiderült 2008-as, úgyhogy kicsit lemaradtunk) na jó talán a nevét már hallottuk régebben is. A műsor (és az azt követő netes nyomozás (mert hát évfordulózni csak nem mehet akárhova az ember...:)) alapján kicsit hideg beltérre, de ezt ellensúlyozandó rusztikus, kifinomult és minőségi konyhára számítottunk. Mérsékelt vonzó hatást talán az is gyakorolt, hogy potenciálisan feltűnhetnek a tvből ismert "szittya-Ramsay-k", de ez az érv eltörpült a Pastrami szendvics iránti vágyunk mögött (Akkor még csak azt tudtuk, hogy miből is áll ez :20 dkg vékonyra szeletelt marhahús, mustárral megkent rozskenyér szeletek között, egy kis kovászos ubival tálalva... ha szabad így fogalmaznom... maga a rusztikum.)
Valóság: Az asztalfoglalás gond nélkül ment az interneten keresztül, mikor megérkeztünk szombat koradélután, a hely egyáltalán nem volt zsúfolt, talán éppen emiatt (de elképzelhető hogy alapjáraton is így történt volna) könnyen megdumáltuk az ajtóba kedvesen elénk siető pincérrel, hogy a terasz helyett, mi inkább mégiscsak egy belső asztalt választanánk (plusz pont, hogy a nemdohányzó részleg nem a wc mellett, vagy valami hasonló helyen van). Az egész ott tartózkodásunk alatt több pincér is leste a kívánságainkat, de természetesen volt egy, akihez leginkább "tartoztunk", közös jellemzőjük, hogy nagyon kedvesek és előzékenyek voltak, talán a minket kiszolgáló egy hajszálnyit túlzásba is vitte, bár elképzelhető, hogy mi szocializálódtunk paraszt pincéreken és ezért tűnt túlzásnak a dolog.
Ital: Egy gyömbér sört (alkohol és adalékanyag-mentes és nagggyon csípős) és egy pohár rozét (felejthető) rendeltünk, melléjük pedig egy nagy üveg Pellegrino ásványvizet (azért hangsúlyozom a vizet is, mert totál meglepődtünk, hogy tartanak ekkora kiszerelést (7,5 dl) és hogy milyen jó az ár-érték aránya főleg az átlag éttermes ásványvízhez képest).
Előétel: Természetesen egy Pastrami szendvics (bár a pincér lepetézett, amikor meghallotta, hogy ezt csak előételként szeretnénk:)) és egy sonkás snidlinges sárgadinnye leves. A szenvics csodás volt és ha lehet még az elképzelteket is túlszárnyalta, a leves számomra felejthető, bár Go-nak erről tudtommal más a véleménye.
Főétel: Nyúlcomb gratin zöldségekkel, egyszerűen elképesztő volt, hihetetlenül finom omlós hús, és ízletes zöldségek, a legjobb a répa volt hozzá, édeskés és zsenge.
Szarvasgombás bélszín, grillezett zöldségekkel (többnyire minden ételt felezünk, hogy minél több fogást kóstolhassunk meg, hát nekem a bélszín jutott másodikként...), a könnyű, nyárias és tökéletes nyúl után még az is megfordult a fejemben, hogy megbeszélem Go-val, inkább most ne felezzünk, együk meg amit rendeltünk, de nem hagyta magát... SZERENCSÉRE! Az első falat bélszín után már nem is emlékeztem a nyúlra, és azt is elmondhatjuk, hogy életem addigi éttermi/nem éttermi bélszíneire sem, sem semmi másra. Ilyen finomat még nem ettem, bár persze az ember könnyen mond ilyet, mindenesetre az biztos, hogy akkor ott az kellett, az volt maga a tökéletesség és a csúcs. A hús belül csodás rózsaszínű, a külseje aprított szarvasgombába (és talán parmezánba?) forgatva vékonyan, úgy hogy még nagyon is látható maradt a hús színe is, és hihetetlenül könnyűre sikerült, úgyhogy bevallom, a zöldségek nemnagyon fogytak mellé, kár lett volna elrontani a hús ízét (egyébként profin elkészített) zöldségekkel, igen magában ettem és így volt fantasztikus. Összefoglalva ez az étel összezavarta az érzékeimet, majdhogynem sírtunk annyira jó volt.
Desszert: (Jelzem eddigre már totál tele voltunk, de úgy döntöttünk, addig el nem jövünk, amíg meg nem kóstoltuk a desszerteket. Ki kellett deríteni, hogy az eddigiek pusztán valami csodás illúzió, esetleg mázli eredményei voltak-e...:) Így tehát az előzőekre kicsit rápihenve (és újabb üveg Pellegrino-t utánuk öntve.) megrendeltük a Gyümölcsös Crumble-t és a sajttortát. A crumble természetesen (?- Mo.-n talán nem mindenhol így van ez...) frissen kisütve, egy gombóc jó minőségű vanília fagyival tálalva a különböző hőmérsékletek, állagok és ízek kihagyhatatlan kombinációját adta. A sajttorta egy csöppet jellegtelen volt (azóta már én is jobbat tudok), de hát nem lehet minden tökéletes.
Egyszóval ez az étterem felejthetetlen élményt nyújtott nekünk. Az ételek fantasztikusak voltak, és mindig a megfelelő időben érkeztek (megfelelő hőmérsékletűen), a pincérek mind nagyon kedvesek voltak, a beltér és a kültér egyáltalán nem hideg hangulatú, inkább letisztult, rusztikus. Ez a hely sokkal inkább Európai (a szó lehető legjobb értelmében), mint magyar. Extra pluszpont, hogy rengeteg játék, több etetőszék és a mosdóban több méretű pelenka is várta a családosokat, úgyhogy bekaphatják azok a helyek, akik szerint ebben a "rétegben" nem rejlik éttermi célcsoport, majd megyünk a Pastramiba.

2010-06-29T09:57:00.001+02:00

Vizsgaidőszak: Done.

Kick/Ass

2010-06-19T19:38:00.008+02:00

Fuck me! Kick/Ass is fucking awesome!!!

Hú még nagyon friss az élmény, szóval egy kis vizsgaidőszak megszakító pihi keretében beugrottunk Szegeden megnézni a Kick/Ass c. filmet, ami a vártnál is sokkal jobb volt. Matthew Vaughn-t eddig érdemtelenül hagytam említés nélkül, hiszen már a Csillagpor című filmet is neki köszönhetjük, és most ezt is, tetszik , hogy mostanában egyre több élvezhető és ugyanakkor intelligens film kerül a mozikba,mondjuk ez eddig többnyire Guy Ritchie-hez volt köthető, de mostmár úgy tűnik, hogy "osztódik" ez a csapat, és ez nagyon jó, mert így sokszorozni tudják a "kibocsátásukat". Szórakoztató, (társadalom)kritikus, pörgős, izgalmas, dinamikus, friss mozikat alkotnak újra és újra. Na tehát térjünk a tárgyra, a Kick/Ass egy több szempontból is nagyon eltalált film, jó párszor keményen beszól a mai társadalomnak (10-en nézik, ahogy hárman vernek egyet és kamerázzák/rakják fel a youtube-ra) ugyanakkor nem egy vontatott társadalom elemző dokumentarista,hitelesnek látszani akaró, izzadtságszagú tákolmány. Hatalmas volt a Taxisofőrös utalás, párhuzam (ez nem lehet véletlen!) amikor hősünk a frissen szerzett szuperhős jelmezben "Are you talkin' to me?"-zik a tükör előtt, a színészek egytől egyig kifogástalanok voltak, Nicolas Cage mostmár végleg eloszlatta minden ellenszenvemet magával kapcsolatban, természetesen Mark Strong megint nagyot alakított, megy neki nagyon a főgonosz szerep, Aaron Johnson -t eddig nem ismertem, de abszolút kellemes élmény, hogy egyre több tehetséges fiatal színész látja meg a napvilágot többek közt Judd Apatow jóvoltából, mint például a főgonosz-fi Christopher Mintz-Plasse (alias Mc'Lovin, ő ezt már nem mossa le magáról), de persze a képzeletbeli dobogó első 2 fokáról egyikük sem tudja lemosni Paul Dano-t és Michael Cera-t. Külön köszönet a Hit Girl-t alakító Chloe Moretz-ért, így önmagában gyakorlatilag azért, hogy létezik. (Mondjuk nem tudom mennyire tesz jót egy 13 éves lánynak, ha egy ilyen moziban szerepel, de ez már egy másik téma.) A zeneválasztás kifogástalan, a vágás, a tempó szintén, a magyar cím és nevek nem éppen, de azt már megszokhattuk, és amúgy meg nézzétek feliratosan, a film tehát egyértelműen 10/10 és nagy taps.

Azóta azon gondolkozunk, vajon hány barom ült be a gyerekével a Ha/Ver-re, mondván aranyos kis ugrabugra képregény feldolgozás? Meglepődhettek az első képsornál...

BelFeszt 2010

2010-05-30T13:01:00.002+02:00

Benéztünk az Erik Sumo végére, majd Kispálra és másnap a Quimbyre is. Kispálra mindenképp kíváncsi voltam, nosztalgia végett, meg hát érdekelt, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem, és el kell hogy mondjam, annyira nem bánom, hogy ez az utolsó nyár, amikor ők aktívak, bár ezt kicsit "családi örökségként" is kezeltem, az első albumuk még kazettán van meg a nagybátyámé volt. Ő még anno a Kék Lyukban hallgatta őket... Hát mostmár inkább az érezhető rajtuk, hogy már kvára unják, de ezt a nyarat még brutálisan végignyomják vért izzadva is, és lekaszálják ami lekaszálható... Ez kicsit kiábrándító. Nem is volt jó a koncert. (Mondjuk érzésünk szerint a hangosítás sem volt a legprofibb.De persze nem vagyunk szakértők.) Quimby másnap sokkal energikusabb és élvezhetőbb volt, jó számokat játszottak. De ami a legviccesebb, hogy olyan emberek is megbotránkoznak azon, hogy mi egy babát kiviszünk egy ilyen rendezvényre, akik látványosan nem azok a kimondott "mintapolgárok", nekik küldeném a Fuck You című számot.

Tételmondat

2010-05-20T13:29:00.002+02:00

A tegnapi nap legjobb kiszólása : "Minden árkategóriában vannak álmaim." Talán ezt sem árt az életfilozófia részévé tenni... Amúgy Kiss Tibor szájából hangzott el, ezúttal.

Nowadays

2010-05-13T10:54:00.006+02:00

Mostanában a vizsgaidőszak mellett egyszerre három sorozatra is jut idő, eddig ilyen még nem volt...(Lehet, hogy több időt kellene a tanulásra szánni???)Bár mentségünkre legyen mondva, hogy ezek közül egy sem napi rendszerességű, és kettőt akkor nézünk meg amikor tudunk. Na szóval Office, How I met your mother és Lie to me, kellemesek érdekesek és mindhármat másért szeretjük. Az Office-t persze a maga ironikusságáért, hogy szarkasztikusan, de visszaköszönnek a hétköznapok, a jó kis irodai harcok, bulvár, ilyenek, bár hogy őszinte legyek nekem az első évadtól hidegrázásom lett, az nekem valahogy túlzottan nyomasztóra és szenvedősre sikerült, de a második évadtól már egyértelműen vérbeli fan vagyok, úgyhogy szorgalmasan követjük is már-már real time-ban, ahogy megjelenik Amerikában. Ugyanakkor, valószínűleg ha ebben láttam volna először Steve Carell-t (tudom, túlzottan azonosítom a színészeket azzal a karakterrel, amelyben először látom őket), akkor nem imádnám annyira, most viszont tudom, hogy csak hihetetlenül jól játssza a szerepét. Az egyértelmű kedvenc természetesen Dwight Schrute, aki nélkül talán az egész sorozat nem érne (szinte) semmit.
Az Így jártam anyátokkal-ra nem rég bukkantunk rá a Comedy Central-on, és nem volt szerelem első látásra ugyan, de egy két elkapott hatalmas poén után már teljes volt az összhang, némileg betölti a Jóbarátok nemléte óta bennünk tátongó űrt, nem is titkolják szerintem túlzottan, hogy valamiféle Jóbarátok-utánérzést szeretnének kelteni, amit nem is csinálnak rosszul, úgyhogy nincs is ezzel semmi baj. A pálmát egyértelműen Barney Stinson viszi, nem is kérdés, és a slusszpoén, hogy nemrég tudtam meg, a színész meleg, úgyhogy még durvább, hogy mennyire jól adja a nagy nőfalót. (Le a kalappal Mr. Harris.)
Végül de nem utolsó sorban, Lie to me, első körben még régebben a kedves kereskedelmi csatornán futottunk bele, ahol aztán néhány rész után se szó se beszéd lekapták a műsorról,( de tényleg basszus, ilyenkor legalább a honlapon írnának valamit, hogy bocsi ez van, nem lesz többet, szóval f##k off) először azért kezdett érdekelni, mert Mi?Mi? Tim Roth egy sorozatban, hát ezt meg kell nézni, és megtettük és mégegyszer... és imádjuk. Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyiben fikció és mennyiben valós az alapja (azok a mozdulatok, grimaszok, stb tényleg azt tükrözik-e) a lényeg, hogy fenntartja a feszültséget, izgalmas, de azért mégsem azzal operál, hogy vérben tocsognak a szereplők, a kamera meg a díszlet.
Volt még mostanában Avatar, Szigorúan Piszkos ügyek trilógia, folyamatban Merle Francia história regényfolyam (Tényleg, nincs meg valakinek Robert Merlétől az Ármány és Cselszövés? Az nagyon szuper lenne, ha valaki kölcsönadná...Vagy ha tudjátok, hogy hol szerezhetem meg, az is jó..), majd kiderül, melyikről írok. Mindenesetre, a legközelebbi alkalomig arrivederci.

2010-05-11T12:41:00.000+02:00

Nézd meg légyszi, köszi.

2010-05-10T11:01:00.002+02:00

Ez nagyon nagy.

Játék

2009-08-25T14:14:00.002+02:00

Na jó részt veszek a játékban, de csak félig, mert nem adom tovább senkinek, akinek van kedve, természetesen játsszon nyugodtan.

1. A táskát szorosan a fülem mellé tette, nehogy leessek az ágyról.

2. Hazudott nekem!

Csodálkoznék, ha valaki megfejtené, de azért várom a tippeket.

Becstelen Brigantik

2009-08-22T13:53:00.007+02:00

Ezt a filmet nagyon érdemes volt megnézni. Tarantino minden bizonnyal összehozta élete eddigi legjobbját (és ezt úgy mondom, hogy nagy rajongója vagyok a Kill Billnek, a 4 szobának, a Sin Citynek és még sorolhatnám). Elhagyta ugyan a rá oly jellemző időbeni előre-hátra ugrásokat, logikai csavarokat, de "cserébe" tökélyre fejlesztette a feszültség- keltő és fenntartó képességét. Ezúttal a lineáris cselekményvezetés mellett tette le a voksát, és ez nagyon jó döntés volt, mivel ezt a történetet és ezt a feszültséget már egyáltalán nem kellett fokozni. Épp elég nagy durranás az is, ha csak hagyják szép lassan kibontakozni és folyni, ahogy a cselekmények egymás után következnek. A színészek (is) zseniálisak és mindamellett, hogy a filmelőzetesekben és beharangozókban Brad Pittre helyezték a hangsúlyt (bolondok is lettek volna kifizetni őt és aztán valaki mással reklámozni a filmet, így legalább a "dejótestevan, deszexi, deimádom, delennékafelesége" kisbulákra is eséllyel pályázhatnak a közönség soraiban.) a többi színész is nagyot alakított és a főszerep valamint a "pálma" nem BP-é, hanem sokkal inkább Christoph Waltz-é, aki gonoszként hatalmasat alakított, abszolút méltó ellenfele volt a jófiúknak mivel félelmetesen okos a karakter, folyamatosan félhetünk, hogy ki lesz a következő áldozata. Szuper film, brilliáns színészekkel, akik közt Brad Pitt is nagyot alakított, de kétségtelen, hogy nem ő volt a legnagyobb dobás, mellesleg szerintem Tarantino nem is feltétlenül szánta annak. Amit pedig pluszban megkaphatunk ettől az alkotástól, az a kellemes "mi lett volna, ha" élmény, és hogy eljátszadozhatunk egy szebb múlt lehetőségével. Így tehát kétség sem férhet hozzá, hogy 10/10.

Köszönöm

2009-08-02T18:13:00.001+02:00

Na emberek, köszönöm, hogy ilyen is van a mai világban.

Segítség!

2009-07-15T10:05:00.002+02:00

Emberek! Ha valaki tudja annak a Takács Eszter és a Gumizsuzsi számnak a címét, aminek az a szövege, hogy "Legyen az bárki, én akarom látni, ha ő az aki, sosem fél...", akkor feltétlenül AZONNAL írja meg a címét, mert megőrülök, hogy sehogy sem találom a k**va interneten, a Petőfin hallom néha, ha ez segít...Előre is köszönöm.

Budapest Bár a'la Terasz '09

2009-06-18T07:59:00.003+02:00

Ez is megvolt és milyen jó! Eddig is tudtuk, hogy a Budapest Bár nevezetű formáció jó, de most azt is bebizonyították, hogy nagyon jók. Megpróbálom összerendezgetni a gondolatokat és kezdem is az elejéről. A koncert este 8ra volt meghirdetve, így azzal számolva, hogy előtte még egy sört is legurítanánk (én szigorúan alkoholmenteset természetesen) negyed 8 körül már a Műjég környékén andalogtunk, végül mivel úgy ítéltük meg, hogy a Kertemben túl nagy a népsűrűség, úgy döntöttünk, hogy a Terasz-on fogyasztjuk el a már említetteket. Minden rendben is ment, megérkeztünk, sorba álltunk és az első meglepetés a fizetéskor ért, amikor is a pultos lány közölte, hogy 1250 lesz... (MI? : 1*3,3dl alkoholmentes sör (750) +1*5 dl csapolt Soproni). Hát jó, egyszer élünk, kifizettük, majd helyet foglaltunk egy olyan képződményen, ami alapvetően lehet, hogy kényelmes lenne, de kismama szemszögből egyáltalán nem minősül annak. 8ig elkortyolgattuk az arany(áru) nedűt, majd egy "kedves" rendező lány felhívta mindenki figyelmét (kissé a régi táborokat idéző hangnemben, mivel mondandója előtt felszólította a közönséget, hogy maradjanak csöndben és figyeljenek rá), hogy a koncert helyszínére (mert ahol voltunk az az ún. "gasztro-tér") sem ételt, sem italt nem lehet bevinni, fasza gondoltuk, de erről valószínűleg senkit sem értesítettek a pultnál, amikor pl megvett egy (amúgy nagyon guszta illatú) sültet, vagy valami extra koktélt 5 perccel 8 előtt... Ezt követően a nép elkezdett hömpölyögni a koncert-tér felé, ahol helyes szervezőlányok ellenőrizték a jegyek érvényességét, majd segítettek megtaláni a helyünket, itt jegyezném meg, hogy alapvetően jó ötletnek tartom a hely jegyes verziót ebben az esetben is, mivel ezzel nagyon hatékonyan lehet kiküszöbölni, a jó kis "magyaros" könyökölést és tolongást. De itt a székek botrányosan kicsik és kényelmetlenek voltak, ráadásul a lábtér(-nek nevezett dolog) is inkább vicces volt, mint elfogadható. Szóval már csak abban reménykedhettünk, hogy legalább a műsor jó lesz, ha már leszakad a derekunk. Végül a koncert 8 helyett fél 9kor kezdődött, a közönség már kicsit kezdett "hőbörögni", de nem volt vészes (mondjuk ha közben pisilni kellett volna valószínűleg nem ez lett volna a véleményünk). Nem gondolom hogy hosszasan kellene mesélnem erről a zenei formációról, ha még nem hallottál róla itt utánanézhetsz mindennek, ami érdekel. A lényeg, hogy a zenekart Farkas Róbert alapította, akiről szintén rengeteg információt találhatsz a fenti címen, most csupán annyit mondanék róla, hogy zseniális. Igazi zenész a szó legjobb értelmében. Ráadásul nem csupán zenész, hanem remek showman is, úgy flörtöl a közönséggel, hogy még a legszemérmetlenebb is belepirul. Ennek megfelelően a koncert is zseniális volt, hiszen úgy tűnt mindenki örömmel "végzi a dolgát" ebben a projektben, a lehető legkevesebb érdek mellett. Mindenki lelkesen segítette a másik produkcióját, mivel a több énekes egymást váltogatva lépett színpadra, de egymás műsora alatt sem vonultak le a porondról, oldalt kis asztaloknál foglaltak helyet és mintegy kávéházi hangulatot teremtve tapsoltak, doboltak, segítették a másikat. A koncert nagyon jó hangulatban telt, amit lehet, hogy maguk az előadók nem így éreztek, mivel a közönség kissé feszélyezett volt, köszönhetően az iszonyatosan kicsi székeknek, melyek botrányosan közel voltak egymáshoz, ezáltal nem csak párunkkal, kísérőnkkel tudtunk volna kényelmesen összeborulni, hanem a mellettünk ülő idegenek is lazán a vállunkra hajthatták volna a fejüket. Valószínűleg az is dobott volna a dolgon, hogyha nem tiltják be a fogyasztást a koncert-téren (ez valószínűleg a bevétel szempontjából sem lett volna utolsó döntés). Szóval valamiért nem volt kedve a közönségnek túl aktívan résztvenni a koncertben. Van, aki nem, de én ezt teljesen megértem. Üzenet a szervezőkek: Lehet, hogy ha szellősebben helyezik el az ülőalkalmatosságokat, kevesebben férnek el, de a kevesebb néha több, ráadásul egy könnyűzenei koncerten megtiltani a fogyasztást, öngyilkosság, úgyhogy inkább az ésszerűbb helyekről kellett volna a bevételt összekalapálni. A koncert maga 10/10 és egy nagy taps a Budapest Bárnak.

Rockhajó

2009-06-15T14:05:00.002+02:00

Hétvégén újabb élményekkel lettünk gazdagabbak, melyek közül az egyik a Rockhajó c. film. Első hallásra a cím kissé megtévesztő, inkább ugrik be róla valami, ami sokkal inkább kellemetlen, mint élményszerű (Pl: Rocksuli). De ne hagyjátok megtéveszteni magatokat ti sem, mert a szörnyű magyar cím mögött a Bridget Jones naplója és az Igazából szerelem alkotócsapata rejtőzik. A karakterek jól el vannak találva, a színészek szuperek, a sztori izgalmas, szóval minden megvan, ami egy ilyen forró nyári napon mégis joggal becsábít(hat) a moziba. Aki szereti a Bridget Jones-féle angol humort, az ezúttal sem fog csalódni, bár ez teljesen másféle értelemben vett "angol humor", mint pl a fentebb már említett Guy Ritchie filmeké. Laza, kellemes, nagyon szórakoztató film, amit abszolút tudok ajánlani, azoknak akik szeretnének valami olyat nézni, amin "szétröhögik az agyukat" , ez itt garantált.

Emlékeztető

2009-06-15T13:03:00.002+02:00

Na az már valami, ha azon is sírva tudok fakadni, hogy megnézem az általam olvasott könyv film adaptációjának bemutatóját (ráadásul angolul és eléggé "amerikaira" tehát csöpögősre vették a figurát és mégis...). Szóval ismételten csak ajánlani tudom a fantasztikus, Időutazó felesége című művet.

Miss Pettigrew nagy napja

2009-05-19T09:08:00.003+02:00

A legfrissebb élményem a Miss Pettigrew nagy napja című alkotás, amely nem mondható egy korszakalkotó filmtörténeti opusznak, vagy hasonlónak, de abszolút bájos film, amit érdemes végignézni, mert kedvesek benne a színészek, happy end a vége és a sztori is abszolút élvezhető. A színészek játéka minden esetben a lehető legvisszafogottabb, természetesen vannak karakterek, melyek alapvetően, nem a visszafogottságról szólnak, de ezeknél sem fedezhető fel ripacskodás vagy hasonló, inkább bájos naivitás. Az egyik ok, amiért mindenképp meg kellett nézni ezt a filmet, hogy játszik benne az eddig méltatlanul háttérbe szorított és nagyon tehetséges Mark Strong (alias Septimus herceg a Csillagporból). Akiben szerencsére ezúttal sem kellett csalódni, abszolút hozta a figurát és kellemes volt a játéka. (Na ő tipikusan olyan ember, aki csak ritkán szól, de akkor nagyot és képes előadni fapofával a viccet, amikor pedig mindenki dől a röhögéstől, legalábbis rám ezt a hatást gyakorolja.) Amúgy meg szerintem manapság bőven elég, ha egy film bájos és vicces, nálam nem kell hogy ennél többet adjon, pláne, hogy milyen hulladékhegyek jönnek a mozikból. Ennyi is elég egy 9/10 -es alkotáshoz, végülis nem kell mindig korszakot alkotni, mennyi korszak lenne már... :)

Slumdog Millionaire

2009-04-16T15:49:00.005+02:00

Tehát... nekikezdek, de bevallom nehéz, mert nagy elvárásokat támasztok magammal szemben, mivel a film abszolút 10/10-es. Sőt. Danny Boyle úr ismét belecsapott a lecsóba, nem is aprózza el, ezúttal is egy teljesen aktuális és globális (!) problémát boncolgat, ezt mutatja be az indiai gettón, és lakóin keresztül. Már az első 10 percben sírva fakadtam, (de természetesen ezt lehet, hogy csak ébredező anyai ösztönömnek köszönhetem) bár gyakorlatilag még nem történt semmi igazán megrázó. Később aztán beindult a gépezet és végig a székbe voltam préselve. Fantasztikus a zeneválasztás, nagyon jó döntés volt a rendezőtől, hogy a zenét nem (csak) hangulatfestésre használha fel, hanem gyakorlatilag önmagukban is helytálló klippeket illesztett a cselekménybe, amikor dialógusok nélkül is tökéletesen értjük, hogy miről van szó. Úgy hallom a film ifjú titánjai berobbannak most az amerikai köztudatba is és nagyon is megérdemelnek még sok-sok szerepet, mivel a játékuk lenyűgöző, abszolút hiteles és érzelemgazdag volt. Hihetetlenül megrázó film és csak úgy tud az lenni, hogy érezzük közben ezek a dolgok nem csak az "eldugott" Indiában vannak így, ugyanúgy megtörténhetnek bárhol a világban. A cselekmény pörgős és lendületes, egy percig sem éreztem, hogy lelassult, vagy unalmassá vált volna, végig odaláncolja a tekintetet és még az utolsó percben sem tudjuk, hogy happy lesz-e az end. És emberek ezt most muszáj ideírnom, aki nem látta, most ne olvassa, amikor a végén a fiú végigsimít a lány sebhelyén, na azt a tekintetet és atmoszférát egyetlen romantikus "gagyi" sem tudta még produkálni, az az igazi szerelem volt (azt hiszem a filmen kívül is együtt van a két színész, de végülis mindegy, a lényeg hogy hihetetlenül tehetségesek), az abszolút elfogadás, a fiú tekintetében benne volt a bocsánatkérés és minden, amire szükség volt az adott pillanatban. Na akkor sírtam másodjára a filmen. Maga az a jelenet megér egy hosszú-hosszú elemzést, de akár egy saját Oscart is. Lehet, hogy kissé elragadtak az érzelmek, ezért elnézést kérek, de ha megnézitek a filmet ti is megértitek.

http://www.youtube.com/watch?v=RIneW7Y0d0s&feature=PlayList&p=EE44B22B10AF8653&index=3
Ezt pedig mindenki hallgassa meg! Én teljesen "rákattantam".

Nem kellesz eléggé

2009-04-15T12:04:00.000+02:00

Akkor most gyorsan egy kicsit írok, így ebéd után. Szóval kezdem a kevésbé tetszetőssel, alias: NEM KELLESZ ELÉGGÉ. A magyar cím egész jó, bár gyakorlatilag itt is majdnem szó szerinti fordításról van szó, úgyhogy nem volt túl sok fantáziára szükség. Tudom nem kellett volna túl sokat várni tőle, amit nem is tettem, de azért mégis csak ott van Jennifer Aniston, akit egyszerűen képtelen vagyok leírni, még akkor is, ha a Jóbarátok óta egyetlen impozáns alakítást sem láthattunk tőle (legalábbis most nem ugrik be...), szóval ennek ellenére kedvelem, Scarlet Johansson, akit viszont egyáltalán nem kedvelek, de valamiért mindig adok neki egy újabb esélyt és aki még megfogott az Jennifer Connelly volt, akiről nem tudok sokat, de a Requiem egy álomért miatt nem tudom szimpla kis színésznőként kezelni, még akkor sem, ha ez alapján a film alapján nem sokkal több ennél. A pasikról inkább nem ejtek szót, mert akinek első ránézésre ismertem a nevét az Ben Affleck, de ez még 12 éves koromra vezethető vissza, amikor valami megmagyarázhatatlan ok miatt rajongtam érte, szóval ez elhanyagolható. :) Akkor tehát kezdjük a cselekménynél: mondhatnánk hogy szokványos szerelmi sokszöges, sokszálon futós, néha összeérős és rádöbbenős művészi romantikusról van szó, de nem (!) a film igazából egy közepes, (maximum) egyszer nézős, művészinek látszani akaró, kissé erőltetett és döcögős, abszolút kiszámítható és viszonylag kevéssé romantikus alkotás, ami azért szörnyű, mert még a nyál sem menti meg a kudarctól. Amiért viszont mégis bekerül azon alkotások körébe, melyekről impozáns felületünkön (:)) hangot adunk, hogy egyetlen dolog miatt mégis érdemes esetleg egyszer kivenni a tékából, vagy valami ilyesmi: azokról a végtelenül felesleges játszmákról szól, amelyeket manapság (is) előszeretettel folytatnak egymással emberek, kezdődik kicsiben a tiniknél, megadjam a számom, vagy megvárjam míg elkéri, ha megvan a száma felhívjam-e, írjak-e én előbb, vagy nem, mert akkor oda a büszkeségem stb. Én nem adok tanácsot senkinek, mert nem is kérnek, mert nem is akarok meg mert mindenki a saját útját járja, és nem biztos, hogy minden ami velem megtörtént vagy (szerencsére) nem, az beválik másnál is, csak annyit fűznék hozzá, hogy ha egyszer azon kapod magad, hogy a "Nagy Őről", vagy "Az Igazi Szerelemről" van szó, véleményem szerint nem lesz szükség ilyen játszmákra, mert mindketten a nap 24 órájában a telefonon fogtok lógni, és/vagy sürgősen szervezitek át a napotokat, hogy minél előbb láthassátok a másikat. Ha meg nem így van, akkor (stílusosan) nem kellesz neki eléggé, úgyhogy hagyd a francba az egészet. A film összegezve pedig legyen mondjuk 4/10.

2009-03-12T16:11:00.000+01:00

Slumdog Millionaire, Nem kellesz eléggé...Később.

12 majom

2009-01-16T14:46:00.000+01:00

Most pedig jöjjön a várva-várt 10/10-es, a 12 majom, ami ugyan némileg kilóg a vadiúj filmek sorából, 1995-ös lévén, de ez egyáltalán nem vesz el értékéből, sőt SŐT! A rend kedvéért, a főszereplők: Bruce Willis (James Cole), Madeleine Stowe (Dr. Kathryn Railly), Brad Pitt (Jeffrey Goines). A film látványvilága eleinte szürrealista és kicsit túl sötét, de ez inkább pozitívumot jelent a film végének tudatában. A sztori gyakorlatilag csak az utolsó pillanatban tisztul ki, és ez különösen élvezetes, hiszen manapság, már szinte minden film végét rögtön az elején megsejtjük. A történet minden egyes másodperce fontos, sőt elengedhetetlen a végkifejlet szempontjából, hiszen sokszor csak egy-egy villamásnyi utalást kapunk, mely segítségével talán a vége előtt néhány perccel már sejthetünk valamit (mondjuk az én esetemben nem így történt, mivel az elején téves elképzelést alkottam, és végig vártam, hogy megbizonyosodhassak az igazamról, s így nekem valóban csak az utolsó pillanatban esett le, hogy mi is történik, és így még jobb volt). Az a félelmetes ebben a filmben, hogy az elején "túl sötét" látványvilág a végére tökéletesen reálissá és aktuálissá válik. Ez az aktualitás viszont a sztorit tekintve nagyon félelmetes. (Dióhéjban: 1996ban egy vírus hatására(amit szándékosan terjesztenek el) elpusztul a Föld lakosságának nagy része, azok pedig, akik megmenekülnek a felszín alá rejtőznek a további fertőzés elől, a tudósok irányítják az életben maradtakat, és hatalmukban áll, hogy bizonyos "önként" jelentkezőket visszaküldjenek a múltba, méghozzá azzal a céllal, hogy még a járvány kirobbanása előtt megszerezzék a vírus tiszta változatát és ennek segítségével kidolgozhassák az ellenszérumot, így pedig visszatérhessenek a felszínre. Hősünk (BW) az egyik ilyen kiválasztott, többször is visszaküldik a múltba, ahol megismerkedik a pszichiáterrel (MS) és egy a történet szempontjából kulcsfontosságú emberrel (BP) is. Eközben kiderül, hogy 8 éves korától visszatérő álom kínozza, mely szintén fontos szerepet játszik a végkifejletben.) De ennél többet nem szabad elárulnom, még a végén elveszti a legnagyobb erényét, hogy kiszámíthatatlan.

R'nR

2009-01-16T08:57:00.000+01:00

Rock 'n Rolla (alias Spíler... mostanában nagyon nem vagyok megelégedve a magyar címekkel). Na az említett 3 opusz közül ez valóban a középső, a tetszés mutatóit tekintve is, ha pontoznom kellene, akkor legyen mondjuk 8/10, tényleg a Vicky Christina-t nem is osztályoztam, az legyen 6/10. Guy Ritchie eddigi alkotásai közül kettő is nálam 10/10 (Blöff és Ravasz az agy), de a Rn'R azért csak 8as, mert valahogy nem passzolt úgy minden, mint az eddigiekben. Igazán nem tudom mi, mert miközben néztem, végig izgalmas volt, megvoltak a "szokásos" gyors vágások, megvolt a több cselekményszál, melyek egy idő után összefutnak, és például a castingot 10/10-nek érzem, mint eddig is. (Bár a névválasztás véleményem szerint(pl Mr. One Two esetében) egy lehelletnyit, erőltetett, de több vélemény szerint ez nem így van, úh ezt csak extra zárójelben.) A zene szintén eszméletlenül jó volt. Gyakorlatilag úgy indul ez a kritika, mintha nem tetszett volna, pedig nagyon is, csak egy egészen pici valami hiányzott belőle, hogy olyan igazi-igazi legyen, mindamellett ezt is végigröhögtük és izgultuk és naggyon -naggyon élveztük (és előszeretettel headbengelünk, léggitározunk otthon a zenéjére). Úgyhogy mindenki nézze meg bátran, akár többször is (én is így fogok tenni), akik nem láttak még Guy Ritchie filmet, azoknak ezerszer jobban fog tetszeni, mint egy szimpla akciófilm, (bár nagyon degradáló ezt, vagy az ehhez hasonló filmeket akciófilmekhez hasonlítani... úh visszavontam), akik pedig már élvezhették az úriember korábbi alkotásait, azoknak remélhetőleg nem fog hiányozni az a valami, ami nekem. Mindenesetre várom a Kőkemény Spílert (nevetséges ez a magyar cím, mintha valami átalakult szuperhős lenne), és várom már az újabb 10/10es finomságokat Guy Ritchie-től.

VCB

2009-01-13T15:53:00.000+01:00

Tehát végre egy kis idő. Az utóbbi idők legfrissebb élményei a már említett opuszok, kezdjük is mondjuk a legkevésbé tetszetőssel:

Vicky Christina Barcelona: Woody Allen folytatja az "új hullámos" filmek gyártását, ami véleményem szerint nagyon is szerencsés, azonban legújabb műve, csupán akkor tekinthető figyelemfelkeltőnek és eredetinek, romantikus családi vígjátékokkal hasonlítjuk össze. Ez azonban nem túl hízelgő dicséret. A színészek (Rebecca Hall (Vicky),Scarlett Johansson (Christina),Javier Bardem (Juan Antonio),Penélope Cruz (Maria Elena)) kellemesen játszanak, de igazán egyikük sem mozdítja meg az embert, annak ellenére, hogy legtöbbjüket már láthattuk nagyon is megrázó szerepben, gondoljunk csak a Javier Bardem Nem vénnek való vidék-ben való alakítására. Ugyanakkor ha WA egyéb, "új hullámos" filmjeit vizsgáljuk (Match Point, Füles, Kasszandra álma) sem lehet új művét egy lapon említeni ezt megelőző produktumaival. Sajnálom, mert nagyon vártuk és reméltük, hogy megint legalább olyan jót kapunk, mint eddig, de ezúttal nem sikerült. Na majd legközelebb. A sztori elég sablonos 2 amerikai "csaj" nyaral Spanyolországban, az egyik konzervatív, a másik "szabadelvű" (természetesen Scarlett Johansson, aki ismét, mint már oly sokszor szerintem túljátszotta a szerepét, nekem a Fekete Dália óta egyszer sem tűnt természetesnek..) találkoznak egy vadító spanyol pasival, akivel mindkettő sajátságos szerelmi kalandba keveredik, a történetet a harmadik női szál bolondítja meg (Penélope Cruz), aki a férfi legnagyobb szerelme, de ez a szál sem elég ahoz, hogy többé tegye a filmet, mint ami lett. Sajnos.

2009-01-12T08:31:00.001+01:00

Vicky Christina Barcelona, Rock n' Rolla, 12 majom, később kifejtem...

Az időutazó felesége

2008-12-19T15:55:00.000+01:00

Ismételt bejelentkezésemet az utóbbi idők másik meghatározó kulturális élménye, méghozzá közelebbről nézve egy könyv okozza. A szóban forgó mű címe: Az időutazó felesége és aki papírra vetette eme alkotást, nem más, mint Audrey Niffenegger. Több, mint egy évvel ezelőtt kaptuk a könyvet (kétkötetes, úgyhogy valójában két könyvet) a nővéremtől, és szegényt a borítója alapján rögtön a szar ponyva kategóriába soroltuk (ebből is látszik, hogy nem szabad a külső alapján ítélni.... .... és hogy más tervezőt kellett volna a borító elkészítésére választani) és a polcra helyzeztük bontatlanul. (Igazából nem is értettük, miért kapunk tőle ilyet, hiszen nagyjából tudja, hogy mit szeretünk olvasni, és az ízlésünk sem különbözik sokban.) Aztán egy éven keresztül felé sem néztünk. Pár héttel ezelőtt viszont elővettük, őszintén szólva azon gondolkoztam, hogy mit ajándékozzak egy kolléganőnek és erre a könyvre tévedt a tekintetem, bontatlan is, csajosnak is tűnik, - úgy tűnt tökéletes választás lenne. Azért munkált bennem a kíváncsiság, ezért mégis megbontottam a celofánt és nem kihajtva (nehogy meglátszon) beleolvastam. Ez volt a "vesztem" mert innentől kezdve egy héten keresztül ki sem látszottam belőle, és a sok-sok sírás nélkül töltött hónap után átszakadt a gát és úgy zokogtam a történeten, mint szerintem könyvön még soha. Nem túl vidám, de hát az élet sem mindig az. Ha valakit ez vonz elég sok részletesen leírt pikáns részt is tartalmaz. A történet leegyszerűsítve egy szerelmespárról mesél (De ez ne riasszon el senkit!), a bonyodalom pedig, hogy a férfi akaratán kívül, főleg ha túlzott stressz éri előre és vissza utazik az időben. Ez, tudom abszurdnak tűnik, de ha megszokjuk ezt a "logikai bukfencet" és az első néhány fejezet után "belerázódunk" a történetbe már nagyon élvezhető. Szóval így az ünnepek előtt, tudván mi lesz a tv-ben és amúgy is, olvasásra fel!

Szuperlatívuszok a'la Goko 1. fejezet

2008-12-12T15:08:00.000+01:00

Tehát köszöntelek(köszöntünk) Benneteket kedves olvasóink!
Első bejegyzésem lelkesedésem legújabb tárgyáról a Család Kicsi Kincse című Fantasztikus, szenzációs (és sorolhatnám az egyéb jelzőket) filmről szól, tegnap sikerült végre hosszas vágyakozás, várakozás után megtekintenünk, és hát az igazság szerint ritkán kapunk ilyen alkotást a filmművészettől. Amikor vége lett a filmnek nagyon sajnáltam, hogy nem tartott még sokkal-sokkal tovább. Akár a színészekről (Toni Collette (Sheryl Hoover) , Greg Kinnear (Meglepő módon az eddig számomra utálatos színészből a végére szimpatikus embert varázsoltak, eddig ez egyetlen filmjével sem sikerült, pedig láttam már néhány filmben..) (Richard Hoover), Alan Arkin (Edwin Hoover, a nagypapa), Steve Carell (Bármiben játszik ez az ember, bármihez nyúl arany lesz belőle) (Frank Ginsberg), Abigail Breslin (Olive Hoover), Paul Dano (Dwayne Hoover) tökéletesen eltalálta a karaktert és zseniálisan adta a figurát, az ő személye új volt nekem, de ezentúl vadászni fogok az olyan filmekre, amiben ő is szerepel) vagy a zseniális forgatókönyvről, esetleg a zeneválasztásról vagy a sztoriról legyen szó erről a filmről csak szuperlatívuszokban lehet és érdemes beszélni. Szívmelengető, elgondolkodtató és figyelemfelkeltő. Végre nem úgy mutatják be Amerikát, mint a formás Barbie fiúk és lányok játszóterét, hanem mint valós problémákkal küzdő, tökéletlen emberek országát, akik ugyanúgy tudnak izzadni, elhízni, vágyakozni és elkeseredni, mint európai társaik. Semmivel sem jobbak és nem rosszabbak, mint a többi földrész szülöttei, nekik is vannak problémáik és hibáik, és ők is szeretnék valahogy (túl)élni az életet. Mindenkinek ajánlom, aki őszintén akar nevetni, aki unja már a csöpögős romantikusokat, de akciófilmre sem feltétlenül vágyik, aki kicsit más oldalról kíváncsi Amerikára. Szóval nagyjából az egész emberiségnek meg kellene néznie! :)