Ezt a filmet nagyon érdemes volt megnézni. Tarantino minden bizonnyal összehozta élete eddigi legjobbját (és ezt úgy mondom, hogy nagy rajongója vagyok a Kill Billnek, a 4 szobának, a Sin Citynek és még sorolhatnám). Elhagyta ugyan a rá oly jellemző időbeni előre-hátra ugrásokat, logikai csavarokat, de "cserébe" tökélyre fejlesztette a feszültség- keltő és fenntartó képességét. Ezúttal a lineáris cselekményvezetés mellett tette le a voksát, és ez nagyon jó döntés volt, mivel ezt a történetet és ezt a feszültséget már egyáltalán nem kellett fokozni. Épp elég nagy durranás az is, ha csak hagyják szép lassan kibontakozni és folyni, ahogy a cselekmények egymás után következnek. A színészek (is) zseniálisak és mindamellett, hogy a filmelőzetesekben és beharangozókban Brad Pittre helyezték a hangsúlyt (bolondok is lettek volna kifizetni őt és aztán valaki mással reklámozni a filmet, így legalább a "dejótestevan, deszexi, deimádom, delennékafelesége" kisbulákra is eséllyel pályázhatnak a közönség soraiban.) a többi színész is nagyot alakított és a főszerep valamint a "pálma" nem BP-é, hanem sokkal inkább Christoph Waltz-é, aki gonoszként hatalmasat alakított, abszolút méltó ellenfele volt a jófiúknak mivel félelmetesen okos a karakter, folyamatosan félhetünk, hogy ki lesz a következő áldozata. Szuper film, brilliáns színészekkel, akik közt Brad Pitt is nagyot alakított, de kétségtelen, hogy nem ő volt a legnagyobb dobás, mellesleg szerintem Tarantino nem is feltétlenül szánta annak. Amit pedig pluszban megkaphatunk ettől az alkotástól, az a kellemes "mi lett volna, ha" élmény, és hogy eljátszadozhatunk egy szebb múlt lehetőségével. Így tehát kétség sem férhet hozzá, hogy 10/10.
