2012. május 16., szerda

Ügyvédelve

Tételbizonyítás rég volt ilyen fájdalmas.
A feltevés: Josh Radnor egy tehetségtelen és unalmas színész.
Bizonyítás eszköze: (a sok évad HIMYM után) a fantasztikus HappyThankYouMorePlease.
Bátran vágtunk bele, tekintve, hogy az 1:38-as hosszúság még szar film esetében sem lehet olyan hosszú, de hiba volt az elbizakodottság, már a 40. percnél legszívesebben kitéptük volna a szemünket.
Az elején még az is kiderült, hogy emberünk nem csak a főszereplő, hanem a rendező és író is egyszemélyben, úgyhogy bizonyítási eljárásunk ezzel egy magasabb szintre lépett.
Őszintén szólva nem vártam tőle sokat, max egy kis tingli-tangli romantikus filmnek gondoltam, ami kiszámítható, ugyanakkor egyszer nézősnek jó és szórakoztató. Ehelyett kaptunk egy idegesítően kiszámítható klisépatchwork-öt, aminek minden egyes történését kb 100 másik filmben láthattuk már, az egyetlen értékelhető színészi teljesítményt a mellékszereplőként feltűnő Tony Hale nyújtotta, az összes többi szereplő értékelhetetlen és giccses volt, élen JR-el, aki egy arckifejezést variál a "szomorú vagyok", "figyelek" és "megvilágosodtam" helyzetekben. A cselekményszálak csak úgy ímmel-ámmal kapcsolódtak, úgy tűnt hogy a csávó valahonnan szerzett egy kis pénzt, úgyhogy "kéne ide egy kis film, Ugye-Ugye?" - jelleggel összeollózta, ami tetszett neki más filmekből, csakhogy ez még a kevéshez is kevés.
Végeredmény: Alaptézis: BIZONYÍTOTT.
Az időközben kibővült tézis (nem csak tehetségtelen színész, hanem írónak és rendezőnek is csapnivaló) BIZONYÍTOTT!
Megjegyzés: Még mindig nézzük a HIMYM-et, bár a főszerepben ez a fickó minden alkalommal fáj. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a sorozatnak a vége nem lehet kielégítő, úgyhogy igazából nincs különösebb oka, hogy még mindig követjük, talán még nem ért igazi sokk.