Winter is over

Na most már az újnál is van újabb munkahely, és egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy ez szupi lesz, friss élmények mostanában...Belfeszt, azon belül is PASO, hihetetlenül nagy volt, hogy SKA-sított Game of Thrones főcímmel indítottak. A koncert is kellemes volt, bár azért nem tudnék hetente PASO koncertre járni... Éjféli mozizásnál kifogtuk a Felcsípve (szuper magyar cím ismét) franciásított Katherine Heigl-limonádét, ami totál érdektelen volt, lehet hogy jobban jártunk volna a Halálos Iramban 6-al... Ezzel a munkahellyel egy régi vágyam teljesült, dolgozhattam a Szabadság téren, de elég is volt belőle 3 hét, izgalommal teli várakozással tekintek a jövőbe!! Idén is volt szedd magad eprészés, bár idén inkább a feelingen mintsem a teljesítményen volt a hangsúly, azért így is lett néhány üveg lekvár. Nemsokára szülinapozunk, amire Good-Foodos szivárvány tortát készítek, szerintem nagy siker lesz (jó hát nem egy rusztikum, de ez van, néha-néha ilyet is lehet). Hosszú idő óta végre most úgy érzem, hogy jó irányba tartunk, az életünk kezd rendbe jönni és ez nagyon jó, nyugodt vagyok, pedig még messze van a totális biztonság.

Azóta minden elkezdődött, új munkahely, futás kis (térdfájás miatti) kihagyás után továbbra is folytatódik, mostmár 1 héten belül vizsgák, Boban Markovic sokkal jobb volt, mint amire számítottunk, hatalmasat buliztunk aznap este. Ennek viszont sajnos a totális ellentéte mondható el a tegnapi Quimby koncertről, ami most nagyon laposra sikerült. Olyan volt mintha szegények már nagyon-nagyon unnák a számaikat és próbáltak volna valamit változtatni rajtuk, hogy jobban élvezhessék ők is a koncerteket, így viszont úgy tűnt mintha minden számot egy kicsit lassabban játszottak volna, mint amilyenek eredetileg... De végülis a közönség átlagéletkorához remekül passzolt a tempó, basszus amerre néztünk, minenhol őszülő halántékok, frissen ondolált hajköltemények... Egyáltalán nem értem, mi történt?? Mikor kezdtek el szüleim korabeli emberek Quimby koncertekre járni? Ez elég nyomasztó volt. Mikor beljebb mentünk a tömegben, akkor sem változott a helyzet. Amúgy mostanában ezeket hallgatjuk: 1 2 3 4.

Optimistic

Jól van, talán kezd mostmár minden rendben lenni. Bár az is lehet, hogy optimizmusom csupán a napsütéses órák drasztikus emelkedésének köszönhető. A lényeg, hogy vannak tervek, mindenféle időtávra, interjúk jönnek egyre-másra, folyamatosan tanulok, elemzem a hibákat, mindig javítok valamin. Rövidtávon most lesz gépírás tanulás (az önfejlesztés jegyében), reméljük további angol tanfolyamok, mert azt nagyon élveztem, rengeteg futás (persze csak a megadott edzéstervnek megfelelően). Ez az a rész, ami rajtam múlik, a többi pedig elvileg jönni fog mintegy következmény képpen (jobb közérzet-magabiztosság-önbizalom-szuper állás).
Amúgy vizsgaidőszak lassan itt van, addig még néhány évközi, talán egy elővizsga is befigyel.
Május 5-én bemelegítésképpen Boban Markovic, rég voltunk már ilyenen, reméljük jó kis nyár lesz ez. Aztán a tervek között természetesen szerepel a Quimby is.
Érzem én is a melankóliát ami árad ebből az írásból, nem tudom talán a (tavaszi) fáradtság teszi.

Touching bottom

Valakinek ez kell, valakinek az.
Valaki jófej, valaki nem az.

Hát ezzzzzzzzz a nap...
Remélem ez volt 2013 mélypontja.

Álommeló

Na mostmár semmi sem tarthat vissza, attól hogy leírjam a gondolataimat. A hangulatom abszolút derűs, hiszen elég régen lerendeztem ezt már magamban, hogy tényleg ne gondoljam reálisnak a második körbe jutásomat. Úgyhogy rosszindulat ide vagy oda, egy ideje már csak amiatt aggódtam, hogy egy-két hatalmas arcú ember nehogy bekerüljön, mert ha ez megtörtént volna, akkor most kicsit úgy érezném valami nem stimmel a világgal. De ez esetben szerencsére a világ rendben van, a nagypofájú parasztok nem kerülnek a második körbe. Egyszerűen nem tudok napirendre térni a fölött, hogy valaki hogy gondolhatja teljes bizonyossággal hogy ő márpedig 500 pályázó közül biztosan a "kiválasztott" 10 között lesz?! Senki sem mondta még el neki, hogy öreg, lehet, hogy te valamivel 3 hetet dolgozol és úgy érzed, hogy beletetted szíved-lelked (Ez esetben büszke lehetsz a te életed legjobb teljesítményére!!), de mégis lehet (és van) sok ember akik ugyanannyi (vagy kevesebb, vagy több) munkával nálad sokkal élvezhetőbb és jobb minőségű anyagot tudnak letenni az asztalra. Egyszerűen nem hiszem el, hogy valaki azt gondolja, hogy pusztán a munka időtartama már garancia valamiféle díjazásra. (Miért, ha egy építőmunkás puszta kézzel, egyesével hordja oda a téglákat 3 hónap alatt az épülethez az értékesebb teljesítmény,mintha fog egy targoncát vagy darut és az egész raklapot a helyére rakja kb 5 perc alatt???) Attól hogy ő (tegyük fel) élete legjobbját hozta, még mindig csak maximum reménykedhet, hogy ez a pályázók legjobbjaival is egybeesik. De számon semmiképp sem kérhet senkit. Fucking unbelievable. Ráadásul azért is Come on! kategóriás a dolog, mert a srác pályázata végig totál izzadtságszagú volt. Látva a kétségbeesett és kötekedő kommentjeit, mostmár egyre inkább az a gyanúm, hogy valószínűleg elég rég óta munkanélküli lehet már, de akkor is basszus egy felnőtt embernek legyen már annyi realitásérzéke, hogy nem veszi biztosra a továbbjutását egy 500 jelentkezős pályázatban és nem tesz fel mindent egy lapra, meg nem veri magát számára megterhelő anyagi költségekbe. Ne is fecséreljünk rá több szót. Ever! A bejutók közül akik nyomot hagytak bennem, Firnigel Kristóf és Kecskeméti Máté. Ők már bizonyították számomra a technikai tudás mellett a humort és egyediséget  is, bár egyértelműen Kristóf kiemelkedő. Böröcz Angelika gyönyörű videóval pályázott az első körben, kíváncsi vagyok, tud e a másodikban (immár egyedül) humort és ötletet is villantani a továbbra is jó minőségű képek mellett. Meyers John Patrick és Ryzhukhina Galina továbbjutása számomra a külföldiségük és akcentusuk által biztosított egzotikumon kívül semmivel sem magyarázható, hiszen számtalan olyan pályázatot láthattunk, mint az övék, csak  akcentus nélkül...Aki nekem úgymond "hiányzik" a listából (azért idézőjelben, mert sok jó volt, és nem állítottam össze az én 10es listámat, csak most úgy feltűnik) az Krinkle Henry és Takács Lászl(ó) az ő videójuk még elég maradandónak bizonyult.
Összességében én nyertem ezzel a projekttel:

• izgalmat, hatalmas adrenalinlöket volt amikor feltöltöttem a videómat, és ez újra és újra megismétlődött, amikor elfogadták és nyilvánosságra hozták és amikor írtak rólam egy kritikát
• új élményt, a videóvágástól az arcomat idegenek prédájává tevésig, addig hogy rólam (nem is negatív!) véleményt ír egy potenciálisan egész kompetens ember.
• végre egy olyan időszakot amikor intenzíven igénybe kellett vennem a kreativitásomat (megint)
• önbizalmat
• és akár még azt is mondhatjuk, hogy új tudásanyagot, hiszen eddig még nem vágtam videót most meg már igen, bár azért ezen a jövőben még lesz csiszolnivaló.

Szóval végezetül, a keretes szerkezetnek is eleget téve, a hangulatom igen derűs. Gratulálok annak aki megérdemli, és drukkolok hogy mindenki a legjobbat tudja kihozni magából, hogy élvezhető legyen a második kör és hogy több esélyes legyen a győzelemre, úgy mégiscsak izgalmasabb lenne... :)