12 majom

Most pedig jöjjön a várva-várt 10/10-es, a 12 majom, ami ugyan némileg kilóg a vadiúj filmek sorából, 1995-ös lévén, de ez egyáltalán nem vesz el értékéből, sőt SŐT! A rend kedvéért, a főszereplők: Bruce Willis (James Cole), Madeleine Stowe (Dr. Kathryn Railly), Brad Pitt (Jeffrey Goines). A film látványvilága eleinte szürrealista és kicsit túl sötét, de ez inkább pozitívumot jelent a film végének tudatában. A sztori gyakorlatilag csak az utolsó pillanatban tisztul ki, és ez különösen élvezetes, hiszen manapság, már szinte minden film végét rögtön az elején megsejtjük. A történet minden egyes másodperce fontos, sőt elengedhetetlen a végkifejlet szempontjából, hiszen sokszor csak egy-egy villamásnyi utalást kapunk, mely segítségével talán a vége előtt néhány perccel már sejthetünk valamit (mondjuk az én esetemben nem így történt, mivel az elején téves elképzelést alkottam, és végig vártam, hogy megbizonyosodhassak az igazamról, s így nekem valóban csak az utolsó pillanatban esett le, hogy mi is történik, és így még jobb volt). Az a félelmetes ebben a filmben, hogy az elején "túl sötét" látványvilág a végére tökéletesen reálissá és aktuálissá válik. Ez az aktualitás viszont a sztorit tekintve nagyon félelmetes. (Dióhéjban: 1996ban egy vírus hatására(amit szándékosan terjesztenek el) elpusztul a Föld lakosságának nagy része, azok pedig, akik megmenekülnek a felszín alá rejtőznek a további fertőzés elől, a tudósok irányítják az életben maradtakat, és hatalmukban áll, hogy bizonyos "önként" jelentkezőket visszaküldjenek a múltba, méghozzá azzal a céllal, hogy még a járvány kirobbanása előtt megszerezzék a vírus tiszta változatát és ennek segítségével kidolgozhassák az ellenszérumot, így pedig visszatérhessenek a felszínre. Hősünk (BW) az egyik ilyen kiválasztott, többször is visszaküldik a múltba, ahol megismerkedik a pszichiáterrel (MS) és egy a történet szempontjából kulcsfontosságú emberrel (BP) is. Eközben kiderül, hogy 8 éves korától visszatérő álom kínozza, mely szintén fontos szerepet játszik a végkifejletben.) De ennél többet nem szabad elárulnom, még a végén elveszti a legnagyobb erényét, hogy kiszámíthatatlan.

R'nR

Rock 'n Rolla (alias Spíler... mostanában nagyon nem vagyok megelégedve a magyar címekkel). Na az említett 3 opusz közül ez valóban a középső, a tetszés mutatóit tekintve is, ha pontoznom kellene, akkor legyen mondjuk 8/10, tényleg a Vicky Christina-t nem is osztályoztam, az legyen 6/10. Guy Ritchie eddigi alkotásai közül kettő is nálam 10/10 (Blöff és Ravasz az agy), de a Rn'R azért csak 8as, mert valahogy nem passzolt úgy minden, mint az eddigiekben. Igazán nem tudom mi, mert miközben néztem, végig izgalmas volt, megvoltak a "szokásos" gyors vágások, megvolt a több cselekményszál, melyek egy idő után összefutnak, és például a castingot 10/10-nek érzem, mint eddig is. (Bár a névválasztás véleményem szerint(pl Mr. One Two esetében) egy lehelletnyit, erőltetett, de több vélemény szerint ez nem így van, úh ezt csak extra zárójelben.) A zene szintén eszméletlenül jó volt. Gyakorlatilag úgy indul ez a kritika, mintha nem tetszett volna, pedig nagyon is, csak egy egészen pici valami hiányzott belőle, hogy olyan igazi-igazi legyen, mindamellett ezt is végigröhögtük és izgultuk és naggyon -naggyon élveztük (és előszeretettel headbengelünk, léggitározunk otthon a zenéjére). Úgyhogy mindenki nézze meg bátran, akár többször is (én is így fogok tenni), akik nem láttak még Guy Ritchie filmet, azoknak ezerszer jobban fog tetszeni, mint egy szimpla akciófilm, (bár nagyon degradáló ezt, vagy az ehhez hasonló filmeket akciófilmekhez hasonlítani... úh visszavontam), akik pedig már élvezhették az úriember korábbi alkotásait, azoknak remélhetőleg nem fog hiányozni az a valami, ami nekem. Mindenesetre várom a Kőkemény Spílert (nevetséges ez a magyar cím, mintha valami átalakult szuperhős lenne), és várom már az újabb 10/10es finomságokat Guy Ritchie-től.

VCB

Tehát végre egy kis idő. Az utóbbi idők legfrissebb élményei a már említett opuszok, kezdjük is mondjuk a legkevésbé tetszetőssel:

Vicky Christina Barcelona: Woody Allen folytatja az "új hullámos" filmek gyártását, ami véleményem szerint nagyon is szerencsés, azonban legújabb műve, csupán akkor tekinthető figyelemfelkeltőnek és eredetinek, romantikus családi vígjátékokkal hasonlítjuk össze. Ez azonban nem túl hízelgő dicséret. A színészek (Rebecca Hall (Vicky),Scarlett Johansson (Christina),Javier Bardem (Juan Antonio),Penélope Cruz (Maria Elena)) kellemesen játszanak, de igazán egyikük sem mozdítja meg az embert, annak ellenére, hogy legtöbbjüket már láthattuk nagyon is megrázó szerepben, gondoljunk csak a Javier Bardem Nem vénnek való vidék-ben való alakítására. Ugyanakkor ha WA egyéb, "új hullámos" filmjeit vizsgáljuk (Match Point, Füles, Kasszandra álma) sem lehet új művét egy lapon említeni ezt megelőző produktumaival. Sajnálom, mert nagyon vártuk és reméltük, hogy megint legalább olyan jót kapunk, mint eddig, de ezúttal nem sikerült. Na majd legközelebb. A sztori elég sablonos 2 amerikai "csaj" nyaral Spanyolországban, az egyik konzervatív, a másik "szabadelvű" (természetesen Scarlett Johansson, aki ismét, mint már oly sokszor szerintem túljátszotta a szerepét, nekem a Fekete Dália óta egyszer sem tűnt természetesnek..) találkoznak egy vadító spanyol pasival, akivel mindkettő sajátságos szerelmi kalandba keveredik, a történetet a harmadik női szál bolondítja meg (Penélope Cruz), aki a férfi legnagyobb szerelme, de ez a szál sem elég ahoz, hogy többé tegye a filmet, mint ami lett. Sajnos.

Vicky Christina Barcelona, Rock n' Rolla, 12 majom, később kifejtem...