Most pedig jöjjön a várva-várt 10/10-es, a 12 majom, ami ugyan némileg kilóg a vadiúj filmek sorából, 1995-ös lévén, de ez egyáltalán nem vesz el értékéből, sőt SŐT! A rend kedvéért, a főszereplők: Bruce Willis (James Cole), Madeleine Stowe (Dr. Kathryn Railly), Brad Pitt (Jeffrey Goines). A film látványvilága eleinte szürrealista és kicsit túl sötét, de ez inkább pozitívumot jelent a film végének tudatában. A sztori gyakorlatilag csak az utolsó pillanatban tisztul ki, és ez különösen élvezetes, hiszen manapság, már szinte minden film végét rögtön az elején megsejtjük. A történet minden egyes másodperce fontos, sőt elengedhetetlen a végkifejlet szempontjából, hiszen sokszor csak egy-egy villamásnyi utalást kapunk, mely segítségével talán a vége előtt néhány perccel már sejthetünk valamit (mondjuk az én esetemben nem így történt, mivel az elején téves elképzelést alkottam, és végig vártam, hogy megbizonyosodhassak az igazamról, s így nekem valóban csak az utolsó pillanatban esett le, hogy mi is történik, és így még jobb volt). Az a félelmetes ebben a filmben, hogy az elején "túl sötét" látványvilág a végére tökéletesen reálissá és aktuálissá válik. Ez az aktualitás viszont a sztorit tekintve nagyon félelmetes. (Dióhéjban: 1996ban egy vírus hatására(amit szándékosan terjesztenek el) elpusztul a Föld lakosságának nagy része, azok pedig, akik megmenekülnek a felszín alá rejtőznek a további fertőzés elől, a tudósok irányítják az életben maradtakat, és hatalmukban áll, hogy bizonyos "önként" jelentkezőket visszaküldjenek a múltba, méghozzá azzal a céllal, hogy még a járvány kirobbanása előtt megszerezzék a vírus tiszta változatát és ennek segítségével kidolgozhassák az ellenszérumot, így pedig visszatérhessenek a felszínre. Hősünk (BW) az egyik ilyen kiválasztott, többször is visszaküldik a múltba, ahol megismerkedik a pszichiáterrel (MS) és egy a történet szempontjából kulcsfontosságú emberrel (BP) is. Eközben kiderül, hogy 8 éves korától visszatérő álom kínozza, mely szintén fontos szerepet játszik a végkifejletben.) De ennél többet nem szabad elárulnom, még a végén elveszti a legnagyobb erényét, hogy kiszámíthatatlan.
2009. január 16., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése