Évfordulós randi - Pastramival

Prekoncepció: A helyről egyáltalán nem tudtunk semmit körülbelül egy héttel azelőttig, hogy végül is meglátogattuk, valljuk be, a TV Paprikás jó kis direkt felfuttatós műsorból értesültünk mi is (ami, mint utóbb kiderült 2008-as, úgyhogy kicsit lemaradtunk) na jó talán a nevét már hallottuk régebben is. A műsor (és az azt követő netes nyomozás (mert hát évfordulózni csak nem mehet akárhova az ember...:)) alapján kicsit hideg beltérre, de ezt ellensúlyozandó rusztikus, kifinomult és minőségi konyhára számítottunk. Mérsékelt vonzó hatást talán az is gyakorolt, hogy potenciálisan feltűnhetnek a tvből ismert "szittya-Ramsay-k", de ez az érv eltörpült a Pastrami szendvics iránti vágyunk mögött (Akkor még csak azt tudtuk, hogy miből is áll ez :20 dkg vékonyra szeletelt marhahús, mustárral megkent rozskenyér szeletek között, egy kis kovászos ubival tálalva... ha szabad így fogalmaznom... maga a rusztikum.)
Valóság: Az asztalfoglalás gond nélkül ment az interneten keresztül, mikor megérkeztünk szombat koradélután, a hely egyáltalán nem volt zsúfolt, talán éppen emiatt (de elképzelhető hogy alapjáraton is így történt volna) könnyen megdumáltuk az ajtóba kedvesen elénk siető pincérrel, hogy a terasz helyett, mi inkább mégiscsak egy belső asztalt választanánk (plusz pont, hogy a nemdohányzó részleg nem a wc mellett, vagy valami hasonló helyen van). Az egész ott tartózkodásunk alatt több pincér is leste a kívánságainkat, de természetesen volt egy, akihez leginkább "tartoztunk", közös jellemzőjük, hogy nagyon kedvesek és előzékenyek voltak, talán a minket kiszolgáló egy hajszálnyit túlzásba is vitte, bár elképzelhető, hogy mi szocializálódtunk paraszt pincéreken és ezért tűnt túlzásnak a dolog.
Ital: Egy gyömbér sört (alkohol és adalékanyag-mentes és nagggyon csípős) és egy pohár rozét (felejthető) rendeltünk, melléjük pedig egy nagy üveg Pellegrino ásványvizet (azért hangsúlyozom a vizet is, mert totál meglepődtünk, hogy tartanak ekkora kiszerelést (7,5 dl) és hogy milyen jó az ár-érték aránya főleg az átlag éttermes ásványvízhez képest).
Előétel: Természetesen egy Pastrami szendvics (bár a pincér lepetézett, amikor meghallotta, hogy ezt csak előételként szeretnénk:)) és egy sonkás snidlinges sárgadinnye leves. A szenvics csodás volt és ha lehet még az elképzelteket is túlszárnyalta, a leves számomra felejthető, bár Go-nak erről tudtommal más a véleménye.
Főétel: Nyúlcomb gratin zöldségekkel, egyszerűen elképesztő volt, hihetetlenül finom omlós hús, és ízletes zöldségek, a legjobb a répa volt hozzá, édeskés és zsenge.
Szarvasgombás bélszín, grillezett zöldségekkel (többnyire minden ételt felezünk, hogy minél több fogást kóstolhassunk meg, hát nekem a bélszín jutott másodikként...), a könnyű, nyárias és tökéletes nyúl után még az is megfordult a fejemben, hogy megbeszélem Go-val, inkább most ne felezzünk, együk meg amit rendeltünk, de nem hagyta magát... SZERENCSÉRE! Az első falat bélszín után már nem is emlékeztem a nyúlra, és azt is elmondhatjuk, hogy életem addigi éttermi/nem éttermi bélszíneire sem, sem semmi másra. Ilyen finomat még nem ettem, bár persze az ember könnyen mond ilyet, mindenesetre az biztos, hogy akkor ott az kellett, az volt maga a tökéletesség és a csúcs. A hús belül csodás rózsaszínű, a külseje aprított szarvasgombába (és talán parmezánba?) forgatva vékonyan, úgy hogy még nagyon is látható maradt a hús színe is, és hihetetlenül könnyűre sikerült, úgyhogy bevallom, a zöldségek nemnagyon fogytak mellé, kár lett volna elrontani a hús ízét (egyébként profin elkészített) zöldségekkel, igen magában ettem és így volt fantasztikus. Összefoglalva ez az étel összezavarta az érzékeimet, majdhogynem sírtunk annyira jó volt.
Desszert: (Jelzem eddigre már totál tele voltunk, de úgy döntöttünk, addig el nem jövünk, amíg meg nem kóstoltuk a desszerteket. Ki kellett deríteni, hogy az eddigiek pusztán valami csodás illúzió, esetleg mázli eredményei voltak-e...:) Így tehát az előzőekre kicsit rápihenve (és újabb üveg Pellegrino-t utánuk öntve.) megrendeltük a Gyümölcsös Crumble-t és a sajttortát. A crumble természetesen (?- Mo.-n talán nem mindenhol így van ez...) frissen kisütve, egy gombóc jó minőségű vanília fagyival tálalva a különböző hőmérsékletek, állagok és ízek kihagyhatatlan kombinációját adta. A sajttorta egy csöppet jellegtelen volt (azóta már én is jobbat tudok), de hát nem lehet minden tökéletes.
Egyszóval ez az étterem felejthetetlen élményt nyújtott nekünk. Az ételek fantasztikusak voltak, és mindig a megfelelő időben érkeztek (megfelelő hőmérsékletűen), a pincérek mind nagyon kedvesek voltak, a beltér és a kültér egyáltalán nem hideg hangulatú, inkább letisztult, rusztikus. Ez a hely sokkal inkább Európai (a szó lehető legjobb értelmében), mint magyar. Extra pluszpont, hogy rengeteg játék, több etetőszék és a mosdóban több méretű pelenka is várta a családosokat, úgyhogy bekaphatják azok a helyek, akik szerint ebben a "rétegben" nem rejlik éttermi célcsoport, majd megyünk a Pastramiba.