Macaron

Már rég óta kacérkodom a gondolattal, hogy milyen is lehet a macaron, mert mindenhonnan ez dől, hogy macaron így, meg macaron úgy...Azért bevallom fenntartásokkal álltam ehhez is, mint az ilyen tömeghisztériákhoz általában. Na tegnap végre fogtam egy viszonylag egyszerű receptet (special thanks to Lorreine Pascale) és nekiláttam. A dolgok végeztével, és aludva a témára egyet a következőek a tapasztalataim:

• tényleg mandulaliszt kell, nem jó az őrölt mandula (még akkor sem, ha nagyon-nagyon finomra van őrölve)
• L.P. valamiért résnyire nyitva hagyja a sütőajtót a sütés közben, de nekem így a belsők kicsit barnábbak lettek a kelleténél, mire a külsők elkészültek, úgyhogy legközelebb megpróbálom alacsonyabb hőfokon (most 170-re volt véve a sütő), de csukott ajtóval
• a tökéletes macaronhoz valószínűleg tényleg kell ételhőmérő, amiről pedig L.P. nem tesz említést
• a szóbeszéd viszont igaz: a macaron zseniális, de a hatás csak akkor tökéletes, ha krémmel betöltve egy éjszakát "érleljük" a hűtőben, mert ekkor a másnapos macaron külseje roppan, a belseje pedig kicsit nedves, ragacsos és a töltelék nem határolódik el élesen a tésztától, szóval így tényleg hihetetlen. (frissen is megkóstoltam, de úgy nem volt nagy szám, csak egy furcsa, túlspilázott kis puszedli)
• viszont nem tettem bele színezéket, szerintem nem is feltétlenül kell, ha színes sütiket szeretnénk, szerintem lehet kávéval, kakaóporral, esetleg szörppel színezni.
• a tökéletes végeredményhez kellett a -párja nincs- Cserpes tejszín, amiből olyan könnyű és jó ízű hab készült, amilyet még nem láttam, aki pedig rá van kattanva a bolti tejszínhab(nak nevezett cucc)okra, az szerintem sírva fakadna a gyönyörűségtől.
• egy enyhén ízesített tejszínhabnál nem is tudok sokkal masszívabb tölteléket elképzelni, mert a macaronban annyi a cukor hogy összeragasztja a szánkat.

Na megyek is és eszem még egyet. Aztán pedig keresek a városban mandulaliszt lelőhelyet (dm, és keleti élelmiszerbolt már kilőve).