BelFeszt 2010

Benéztünk az Erik Sumo végére, majd Kispálra és másnap a Quimbyre is. Kispálra mindenképp kíváncsi voltam, nosztalgia végett, meg hát érdekelt, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem, és el kell hogy mondjam, annyira nem bánom, hogy ez az utolsó nyár, amikor ők aktívak, bár ezt kicsit "családi örökségként" is kezeltem, az első albumuk még kazettán van meg a nagybátyámé volt. Ő még anno a Kék Lyukban hallgatta őket... Hát mostmár inkább az érezhető rajtuk, hogy már kvára unják, de ezt a nyarat még brutálisan végignyomják vért izzadva is, és lekaszálják ami lekaszálható... Ez kicsit kiábrándító. Nem is volt jó a koncert. (Mondjuk érzésünk szerint a hangosítás sem volt a legprofibb.De persze nem vagyunk szakértők.) Quimby másnap sokkal energikusabb és élvezhetőbb volt, jó számokat játszottak. De ami a legviccesebb, hogy olyan emberek is megbotránkoznak azon, hogy mi egy babát kiviszünk egy ilyen rendezvényre, akik látványosan nem azok a kimondott "mintapolgárok", nekik küldeném a Fuck You című számot.