Az Elizabeth az aranykor-nál nemtudom, hogy láttam-e már szarabb kosztümös filmet, igaz, hogy az "első részt" nem láttam, de őszintén szólva nem hinném, hogy túlzottan épít rá ez a második, tekintve hogy nem egy magaskulturális opuszról van szó. Profitmaximalizálás van itt kérem szépen. Szóval, közben sokszor éreztem elég hülyének magam, de a végén átgondolva rájöttem, hogy jelen esetben ez nem volt megalapozott, hiszen ebből a történelmi érából viszonylag penge vagyok, mégis sokszor csak lestem, hogy ez ki? most mi van? ezzel mit akart? Stb... Aztán ahogy átbeszéltük jöttünk rá, hogy ez a film valójában a szó szoros értelmében nem rendelkezett sem cselekménnyel, sem mondanivalóval. A rendező egyik legfőbb eszköze az volt, hogy a főhősök jelentősségteljesen néznek, hosszan. (Ami azért lássuk be nem mindig indokolt.) Nemnagyon ismerjük meg a motivációikat, próbál nagyon sokat mondani, de ez még nagy jóindulattal sem sikerül, igyekszik rámenni a kosztümökre, díszletekre, de a királynő ruháit leszámítva, ezek sem kuriózumok. Azokról a kosztümös filmekről, amiket eddig láttam, legalább általánosságban elmondható, hogy vagy nem akartak túl sokat mondani, csak egy kis feelinget átadni, vagy ha mégis akartak mondani valamit, akkor az sikerült is. Apropó profitmaximalizálás, még nem láttam a Király beszédét, de mennyire durva, hogy egy olyan filmből kivágják a káromkodást, aminek ez adja a sztorija alapját...
A legfrissebb élmény a Főfőnök. Lars von Triertől már megszoktuk a jó kis naturalisztikus ábrázolást, de a vígjátékot még nem, úgyhogy kíváncsian vártam, bár kicsit tartva attól, hogy vagyok-e én elég felkészült erre, tekintve a jelenkori agykapacitásom... Aztán belevágtunk. Nem tudom, hogy jogos-e a műfaji besorolás, valószínűleg ez maximum annak igazán vígjáték, aki még nem ismert ilyen szociopatát. Nekünk sajnos volt szerencsénk, úgyhogy egy gúnyos, kesernyés mosollyal tudnám ezt a filmet nyugtázni. Tudom, nyilván ez a groteszk célja, úgyhogy valójában ez a film tökéletes, csak a műfaj meg én nem vagyunk a legjobb barátok.
A legújabb stand up-os kedvenc Russel Peters, bár még csak egy fellépését láttuk, de őszintén szólva elhalványította a már unalomig ismételt magyar stand up-os srácokat. Epedve várjuk a folytatást.
A napokban sikerült jól felbosszantanunk magunkat rajta, aztán generált is egy jó kis beszélgetést, de itt is le kell írnom, hogy Jeremy Clarkson egy arrogáns, túlcivilizált pöcs. A TopGear ugyanakkor továbbra is a legjobb autós műsor, de mégis egyre többször vannak olyan kiszólásai ennek a fickónak, amitől feláll a szőr a hátamon.
Ja, vizsgaidőszak ismételten: Done. Bár most egyéb projektek miatt kis szünet következik...
Szomorú, hogy így múlik el a West Balkán, mostmár valószínűleg sosem mossa le magáról ezt a tragédiát, nekünk viszont mindig a Corvin mögötti bájos, borostyános kis romkocsma marad, ahol francia zene szól halkan és jó hideg a sör. RIP.