Tévedtem Nyi, szerencsére mi egyáltalán nem hasonlítunk, talán néhány dologban megegyezik az életünk jelenleg, de a lényeg és az alap teljesen más. Nekem például vannak testvéreim, nyilván nem rajtad múlt, hogy neked nincsenek, és igyekszel megbarátkozni a helyzettel, de a fontos az hogy jó, ha az embernek vannak testvérei, persze nem mindig érezhető, de összességében jó. Az nem egészséges, ha nem kell tekintettel lenned senkire, fontos, hogy megtanulj alkalmazkodni, nem véletlenül voltál a gimiben is egy öntelt, arrogáns, magamutogató picsa, és nem te voltál az egyetlen egyke, akit ismertem és ilyen volt, következésképpen tehát valószínűleg ez nem a te hibád, csupán adódik az élethelyzetből. Valami kósza gondolat folytán azt hittem hogy akkor rosszul ítéltelek meg, és nem is ilyen vagy, de mégis. A másik nagy különbség, hogy az én gyerekeimnek még lesznek testvérei, egyszerűen azt gondolom, hogy nem lehet ennyire "hidegen" és távolságtartóan eltervezni ezt, hogy ennyi és ne tovább, legalábbis én nem tudnám, ez nagyrészt érzelmi alapokon nyugvó döntés és mint ilyen változhat a megítélése, persze ez nem azt jelenti, hogy én mostmár évente-kétévente kipottyantok egy gyereket, csak azt hogy nem mondom, hogy soha. Az egy testvérnél tudod mi még jobb? A sok testvér. Félreértések elkerülése végett, ez a bejegyzés nem a te alázásod céljából készült (ezért is nem írom ki a neved), egyértelműen saját célra, mert nem is olyan rég még brutálisan frusztráltál. Most leírom, hogy miért nincs okom ezt érezni. Irigyeltem a társadalmi életed, az (otthonról végezhető) szellemi munkád, az autót, a biztosabb egzisztenciát. (főbb vonalakban) A társadalmi életre továbbra is vágyom valamilyen szinten, de már nem a régi "barátokat" vágyom vissza, hanem hiszem, hogy jönnek újak, akik már igazibbak lesznek, és hiszem, hogy nem kell pánikszerűen teperni (ahogy te), mert nem halok bele, ha nem élek trendi facebookos, barinős társadalmi életet, annál is inkább, hogy ez mennyire üres és múlandó. A gyerekek mellett végezhető szellemi munkára továbbra is vágyom, és meg is lesz előbb-utóbb, addig pedig szellemi kihívásnak tökéletes az egyetem, ráadásul a baba-mama blog nem feltétlenül tekinthető szellemi munkának, pléne nem abban a formában, ahogy te prezentálod. Az autó és a biztosabb egzisztencia szintén csak idő kérdése, és az hogy neked megvannak, nem feltétlenül a te érdemed, persze az is elképzelhető, hogy igen. A lényeg hogy magam okán millió okom van a boldogságra és önbizalomra, imádom a gyönyörű lányaimat, a férjemet, szeretek megküzdeni a dolgokért, és szeretem, hogy együtt mindent elérünk amit akarunk, szeretem, hogy haragban nem alszunk el, szeretem hogy újra tudjuk gondolni a terveinket, hogy tudunk nevetni magunkon, hogy szeretünk együtt lenni, jó hogy nagy szarban is együtt tudtunk maradni, szeretem hogy nagyokat sétálunk, hogy félholtan is órákig beszélgetünk és röhögünk még lefekvés után az ágyban, szeretem azt is, hogy ha egyedül megyek az utcán, nem "látszik" rajtam, hogy van két gyerekem, szeretek arra gondolni, hogy fiatalok vagyunk és előttünk az élet, ugyanakkor már milyen tartalmas közös múltunk is van, szóval azthiszem végre jól vagyok. Ezt gyógyászati célból már rég óta le akartam írni, hogy bármikor el tudjam olvasni, persze elképzelhető, hogy a későbbiekban még változik az a poszt. Kívánom neked is, hogy ne másoknak akarj pózolni, és kifele mutatni, hogy milyen fucking hero vagy, hanem érj el mindent, amire vágysz és ne azt, amiről azt gondolod, hogy arra kell vágynod.
Special thanks to my little family, to my sisters, and parents. :)

Quimby jubileum

Sok ideje már, hogy utoljára (fizetős) koncerten voltunk, egészen 2 nappal a Quimby előttig úgy volt hogy ez egy darabig még így is marad, aztán minden megváltozott, és megszereztük a jegyeket, a dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy ülőhelyekre szóltak, és nehezen tudtam magam beleélni, hogy végig kell ülnöm egy Quimby koncertet. Miután ebbe sikerült belenyugodnom, már nagyon vártam a 12-ét. Aztán eljött a koncert estéje, én 20 perccel a kezdés előtt még pizsiben és hordozókendőben ringattam a kicsit, aztán sietve, kicsit tépetten kiléptünk az ajtón, kézenfogva, ami mostanában nagy luxus, mosolyogva és elindultunk. Aztán sorbanállás a kapuknál, sorbanállás a ruhatárnál, aztán a büfénél, mert hát ha alapozni nem is voltunk, legalább némi alkohol álljon rendelkezésre (nem mintha a nélkül nem tudna jó lenni, de hát ez mégis csak egy Quimby, meg nosztalgia). Többször majdnem hagytuk a fenébe a büfét, mert már hallottuk, hogy bent elkezdődött a zenélés. Végre beértünk, és szerencsére találtunk egy olyan helyet, ahol tudtunk táncikálni, és nem is zavartunk senkit, sőt még láttunk is, szóval az ülős probléma is megoldódott. Fröccsök elfogytak, hangulat megvolt, koncert jó volt, bár nekem a Quimby és a dögös-bögyös bula a kivetítőn nem igazán fér össze a fejemben, a Halleluja alatt vetített működésben lévő motor nagyon dögös volt viszont! Persze lefutották a kötelező Most múlik kört is, ami az éneklő kislánnyal (angyallal?) még megható is volt, ezzel együtt úgy érzem nem teljesen korrekt bedobni egy ilyen eseményen a gyerek faktort.

Ez a zenekar viszont (ellentétben a Kispállal) még 20 év után is hiteles és érezhető, hogy nem elsősorban a pénz fogja össze őket, meg ezt a projektet, nyilván az is szerepet kap, hiszen kinek nem kell pénz az élethez, de ők úgy tűnik még szeretik is, amit csinálnak.

Hazafele séta, kézfogás, mosoly. Megyünk máskor is.

Utálok orrot szívni, utálok beteg lenni, de azt mégjobban, hogy mostmár betegen nem tehetem meg, hogy beburkolózom egy takaróba és egész nap meleg teát szürcsölgetve sajnálom magam a kanapén... Mit csinálna addig a törpike-gyűjtemény? Na mindegy csak túl leszünk már ezen az időszakon. Katedrális done, és hát azt kell mondjam, hogy míg a könyv engem egészen magával ragadott és lebilincselt, addig ez a sorozat erős jóindulattal is csak "well done" kategória, megtették, amit tudtak, de ez kevés volt. Sokmindent változtattak, ezek közül csak kevés volt indokolt viszont sok volt érthetetlen. pl. a könyvben Alfred egyértelműen csak meg akarja szerezni Alienát, hogy Jacket eltiporja, itt a sorozatban pedig csináltak belőle egy hősszerelmest, és teljesen úgy állították be, hogy hát ez a derék legény itt mindent megtesz, a lelkét is kiteszi, ez a galád leány meg még így sem szereti. A másik ez a koponyás história volt, emlékeim szerint a könyvben nem semmisül meg az ereklye, nemhogy kétszer de egyszer sem, itt meg kétszer is összezúzzák a koponyát és a hazugsággal támadási felületet adnap Philip-en, aki a könyvben végig "tiszta". A vérfertőzős vonalat szintén kicsit indokolatlannak érzem, jó jó értem én, hogy még jobban éreztetni akarták, hogy ez a Hamleigh család milyen elvetemült, de pl akkor miért hagyták ki belőle, hogy William meggyilkolja a feleségét? Walerant nagyon eltalálták viszont, bár úgy látszik a sorozatban meg kellett halnia, nem volt elég a könyv-béli megtörtség és megalázottság. (Szerintem az méltóbb büntetés neki, mint, hogy lezuhan a katedrálisról, de azért még dacosan arcba köpi az őt készségesen feloldozó Philipet.) Ezek csak a főbb vonalak, de rengeteg jelentéktelen mellékszálat is beletettek, melyek nem emelték az est fényét, hogy úgy mondjam és sok fontos dolgot pedig kihagytak. Meglepő módon az utolsó két részben egészen igénytelenek a vágások és a kameramozgás, lehet, hogy technikát/operatőrt váltottak? Nem tudom, mindenesetre nagyon amatőr-jellegű lett a vége. Természetesen a Game of Thrones után maradt űrt sem tudta betölteni, de az csak jövő áprilisban jön...Mi lesz addig?

Hogy én milyen hatékony vagyok, és még cookiet is sütöttem és mindenki alszik, mindjárt én is megyek...:) Ma már semmi sem akadályozza meg, hogy megnézzem a Katedrálist. Amúgy az normális, hogy 3 és 6 éves gyerekek kombója olyan indulatokat tud bennem gerjeszteni, hogy legszívesebben kitépném a szívüket? (persze csak képletesen...) Persze én is érzem, hogy csöppet groteszk a helyzet, csak már asszem kicsit unom, hogy más kibassza a gyerekét a homokozóba, ő meg közben netezik? takarít? who knows? (de basszus nem is érdekel, oldja meg máskor), én meg nem gondolom, hogy nekem feladatom rászólni, hogy add má' oda azt a ki***ott lapátot, pláne ha te is a másikéval akarsz játszani. Szóval ezek mennek. Beszűkültem? Lehet. És?

Fuck...Lemaradtunk a Katedrális első részéről.

Recently

Na hát mi van mostanában? Például sok sírás, meg homokozás, ezen kívül végre (!) néha egy fröccs,orbitális házi brownie-k no meg filmek, egész pontosan Paul, The Green Hornet, Flash of Genius, Your Highness, Tamara Drewe, Dinner for Schmucks, Year One, Zombieland és megkóstoltuk a Game of Thrones-t is. Amit már nagyon vártunk, de végül elég nagy csalódás lett az a Green Hornet, annak ellenére, hogy Cristoph Waltz a Becstelen Brigantikban zseniális volt, ebben a filmben erősen középszerű, a sztori sem egy nagy durranás (főleg így nem sokkal a Kick-Ass után) és Seth Rogen sem tud már úgy nevettetni mint régen... Your Highness abszolút szórakoztató volt, szerencsére nem játszatták sokat Zooey Deschanelt, James Franco és Danny McBride viszont fergeteges (páros). Paul felejthető, Year One szar (és Cera sokat vesztett a népszerűségéből nálam), Dinner for Schmucks egyszer nézősnek jó volt, Tamara Drewe szórakoztató, bár az erős túlzás, hogy vígjáték, az angol humor persze itt is megvan, de azért nekem egyáltalán nem olyan élmény volt, mint mondjuk egy Baker vagy Halálos temetés, szóval csak óvatosan, ha nevetni akartok. Flash of Genius hosszú, de Greg Kinnear nagyon tud, viszont az SzSz-picsa (Lauren Graham) rohadt idegesítő, Zombieland az első néhány döbbenet és sikoltozással kísért szemeltakarás (általam... Hát mégiscsak egy békés családanya vagyok vagy mi a szösz, és mint ilyen már ezer éve nem néztem horrort, még vígat sem.) után eszméletlenül vicces, sőt! egyszer megható is (a fenti lista abszolút győztese). Game of Thrones így két rész után ígéretes, és ezen is lehet röhögni, bár valószínűleg nem állt szándékukban a nevettetés, de azért ez a barbár-ábrázolás hagy némi kívánnivalót maga után... Amúgy waiting for The Office és hogy végre megnézzük a HP 7/2.-t, talán moziban...

Ezek vannak

• Na szép. Már elhatároztuk, hogy nem megyünk Belfesztre, erre mégiscsak lesz PASO. Mostmár csak az a kérdés, hogy a hölgyike bent marad-e még addig...:) Egyelőre nagyon úgy fest, hogy no.


• Az új Budapest Bár klip elbizonytalanított benne, hogy én akkor most mégis szeretem Lovasit? Lehet.


• A Café meg annak ellenére is befuccsolt, hogy én már elnéztem volna nekik a sok dumát is...


• Steve Carell nélkül az Office egyelőre elég fura, bár igazán örvendetes fordulat, hogy Will Ferrell nem a végleses pótlás lett. Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy visszasírjuk DeAngelo-t...


• Vizsgaidőszak ismételten: Done.