Arrivederci faccialibro.

A legújabb kedvencek.

Évfordulós randi - Pastramival

Prekoncepció: A helyről egyáltalán nem tudtunk semmit körülbelül egy héttel azelőttig, hogy végül is meglátogattuk, valljuk be, a TV Paprikás jó kis direkt felfuttatós műsorból értesültünk mi is (ami, mint utóbb kiderült 2008-as, úgyhogy kicsit lemaradtunk) na jó talán a nevét már hallottuk régebben is. A műsor (és az azt követő netes nyomozás (mert hát évfordulózni csak nem mehet akárhova az ember...:)) alapján kicsit hideg beltérre, de ezt ellensúlyozandó rusztikus, kifinomult és minőségi konyhára számítottunk. Mérsékelt vonzó hatást talán az is gyakorolt, hogy potenciálisan feltűnhetnek a tvből ismert "szittya-Ramsay-k", de ez az érv eltörpült a Pastrami szendvics iránti vágyunk mögött (Akkor még csak azt tudtuk, hogy miből is áll ez :20 dkg vékonyra szeletelt marhahús, mustárral megkent rozskenyér szeletek között, egy kis kovászos ubival tálalva... ha szabad így fogalmaznom... maga a rusztikum.)
Valóság: Az asztalfoglalás gond nélkül ment az interneten keresztül, mikor megérkeztünk szombat koradélután, a hely egyáltalán nem volt zsúfolt, talán éppen emiatt (de elképzelhető hogy alapjáraton is így történt volna) könnyen megdumáltuk az ajtóba kedvesen elénk siető pincérrel, hogy a terasz helyett, mi inkább mégiscsak egy belső asztalt választanánk (plusz pont, hogy a nemdohányzó részleg nem a wc mellett, vagy valami hasonló helyen van). Az egész ott tartózkodásunk alatt több pincér is leste a kívánságainkat, de természetesen volt egy, akihez leginkább "tartoztunk", közös jellemzőjük, hogy nagyon kedvesek és előzékenyek voltak, talán a minket kiszolgáló egy hajszálnyit túlzásba is vitte, bár elképzelhető, hogy mi szocializálódtunk paraszt pincéreken és ezért tűnt túlzásnak a dolog.
Ital: Egy gyömbér sört (alkohol és adalékanyag-mentes és nagggyon csípős) és egy pohár rozét (felejthető) rendeltünk, melléjük pedig egy nagy üveg Pellegrino ásványvizet (azért hangsúlyozom a vizet is, mert totál meglepődtünk, hogy tartanak ekkora kiszerelést (7,5 dl) és hogy milyen jó az ár-érték aránya főleg az átlag éttermes ásványvízhez képest).
Előétel: Természetesen egy Pastrami szendvics (bár a pincér lepetézett, amikor meghallotta, hogy ezt csak előételként szeretnénk:)) és egy sonkás snidlinges sárgadinnye leves. A szenvics csodás volt és ha lehet még az elképzelteket is túlszárnyalta, a leves számomra felejthető, bár Go-nak erről tudtommal más a véleménye.
Főétel: Nyúlcomb gratin zöldségekkel, egyszerűen elképesztő volt, hihetetlenül finom omlós hús, és ízletes zöldségek, a legjobb a répa volt hozzá, édeskés és zsenge.
Szarvasgombás bélszín, grillezett zöldségekkel (többnyire minden ételt felezünk, hogy minél több fogást kóstolhassunk meg, hát nekem a bélszín jutott másodikként...), a könnyű, nyárias és tökéletes nyúl után még az is megfordult a fejemben, hogy megbeszélem Go-val, inkább most ne felezzünk, együk meg amit rendeltünk, de nem hagyta magát... SZERENCSÉRE! Az első falat bélszín után már nem is emlékeztem a nyúlra, és azt is elmondhatjuk, hogy életem addigi éttermi/nem éttermi bélszíneire sem, sem semmi másra. Ilyen finomat még nem ettem, bár persze az ember könnyen mond ilyet, mindenesetre az biztos, hogy akkor ott az kellett, az volt maga a tökéletesség és a csúcs. A hús belül csodás rózsaszínű, a külseje aprított szarvasgombába (és talán parmezánba?) forgatva vékonyan, úgy hogy még nagyon is látható maradt a hús színe is, és hihetetlenül könnyűre sikerült, úgyhogy bevallom, a zöldségek nemnagyon fogytak mellé, kár lett volna elrontani a hús ízét (egyébként profin elkészített) zöldségekkel, igen magában ettem és így volt fantasztikus. Összefoglalva ez az étel összezavarta az érzékeimet, majdhogynem sírtunk annyira jó volt.
Desszert: (Jelzem eddigre már totál tele voltunk, de úgy döntöttünk, addig el nem jövünk, amíg meg nem kóstoltuk a desszerteket. Ki kellett deríteni, hogy az eddigiek pusztán valami csodás illúzió, esetleg mázli eredményei voltak-e...:) Így tehát az előzőekre kicsit rápihenve (és újabb üveg Pellegrino-t utánuk öntve.) megrendeltük a Gyümölcsös Crumble-t és a sajttortát. A crumble természetesen (?- Mo.-n talán nem mindenhol így van ez...) frissen kisütve, egy gombóc jó minőségű vanília fagyival tálalva a különböző hőmérsékletek, állagok és ízek kihagyhatatlan kombinációját adta. A sajttorta egy csöppet jellegtelen volt (azóta már én is jobbat tudok), de hát nem lehet minden tökéletes.
Egyszóval ez az étterem felejthetetlen élményt nyújtott nekünk. Az ételek fantasztikusak voltak, és mindig a megfelelő időben érkeztek (megfelelő hőmérsékletűen), a pincérek mind nagyon kedvesek voltak, a beltér és a kültér egyáltalán nem hideg hangulatú, inkább letisztult, rusztikus. Ez a hely sokkal inkább Európai (a szó lehető legjobb értelmében), mint magyar. Extra pluszpont, hogy rengeteg játék, több etetőszék és a mosdóban több méretű pelenka is várta a családosokat, úgyhogy bekaphatják azok a helyek, akik szerint ebben a "rétegben" nem rejlik éttermi célcsoport, majd megyünk a Pastramiba.

Vizsgaidőszak: Done.

Kick/Ass

Fuck me! Kick/Ass is fucking awesome!!!

Hú még nagyon friss az élmény, szóval egy kis vizsgaidőszak megszakító pihi keretében beugrottunk Szegeden megnézni a Kick/Ass c. filmet, ami a vártnál is sokkal jobb volt. Matthew Vaughn-t eddig érdemtelenül hagytam említés nélkül, hiszen már a Csillagpor című filmet is neki köszönhetjük, és most ezt is, tetszik , hogy mostanában egyre több élvezhető és ugyanakkor intelligens film kerül a mozikba,mondjuk ez eddig többnyire Guy Ritchie-hez volt köthető, de mostmár úgy tűnik, hogy "osztódik" ez a csapat, és ez nagyon jó, mert így sokszorozni tudják a "kibocsátásukat". Szórakoztató, (társadalom)kritikus, pörgős, izgalmas, dinamikus, friss mozikat alkotnak újra és újra. Na tehát térjünk a tárgyra, a Kick/Ass egy több szempontból is nagyon eltalált film, jó párszor keményen beszól a mai társadalomnak (10-en nézik, ahogy hárman vernek egyet és kamerázzák/rakják fel a youtube-ra) ugyanakkor nem egy vontatott társadalom elemző dokumentarista,hitelesnek látszani akaró, izzadtságszagú tákolmány. Hatalmas volt a Taxisofőrös utalás, párhuzam (ez nem lehet véletlen!) amikor hősünk a frissen szerzett szuperhős jelmezben "Are you talkin' to me?"-zik a tükör előtt, a színészek egytől egyig kifogástalanok voltak, Nicolas Cage mostmár végleg eloszlatta minden ellenszenvemet magával kapcsolatban, természetesen Mark Strong megint nagyot alakított, megy neki nagyon a főgonosz szerep, Aaron Johnson -t eddig nem ismertem, de abszolút kellemes élmény, hogy egyre több tehetséges fiatal színész látja meg a napvilágot többek közt Judd Apatow jóvoltából, mint például a főgonosz-fi Christopher Mintz-Plasse (alias Mc'Lovin, ő ezt már nem mossa le magáról), de persze a képzeletbeli dobogó első 2 fokáról egyikük sem tudja lemosni Paul Dano-t és Michael Cera-t. Külön köszönet a Hit Girl-t alakító Chloe Moretz-ért, így önmagában gyakorlatilag azért, hogy létezik. (Mondjuk nem tudom mennyire tesz jót egy 13 éves lánynak, ha egy ilyen moziban szerepel, de ez már egy másik téma.) A zeneválasztás kifogástalan, a vágás, a tempó szintén, a magyar cím és nevek nem éppen, de azt már megszokhattuk, és amúgy meg nézzétek feliratosan, a film tehát egyértelműen 10/10 és nagy taps.

Azóta azon gondolkozunk, vajon hány barom ült be a gyerekével a Ha/Ver-re, mondván aranyos kis ugrabugra képregény feldolgozás? Meglepődhettek az első képsornál...

BelFeszt 2010

Benéztünk az Erik Sumo végére, majd Kispálra és másnap a Quimbyre is. Kispálra mindenképp kíváncsi voltam, nosztalgia végett, meg hát érdekelt, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem, és el kell hogy mondjam, annyira nem bánom, hogy ez az utolsó nyár, amikor ők aktívak, bár ezt kicsit "családi örökségként" is kezeltem, az első albumuk még kazettán van meg a nagybátyámé volt. Ő még anno a Kék Lyukban hallgatta őket... Hát mostmár inkább az érezhető rajtuk, hogy már kvára unják, de ezt a nyarat még brutálisan végignyomják vért izzadva is, és lekaszálják ami lekaszálható... Ez kicsit kiábrándító. Nem is volt jó a koncert. (Mondjuk érzésünk szerint a hangosítás sem volt a legprofibb.De persze nem vagyunk szakértők.) Quimby másnap sokkal energikusabb és élvezhetőbb volt, jó számokat játszottak. De ami a legviccesebb, hogy olyan emberek is megbotránkoznak azon, hogy mi egy babát kiviszünk egy ilyen rendezvényre, akik látványosan nem azok a kimondott "mintapolgárok", nekik küldeném a Fuck You című számot.

Tételmondat

A tegnapi nap legjobb kiszólása : "Minden árkategóriában vannak álmaim." Talán ezt sem árt az életfilozófia részévé tenni... Amúgy Kiss Tibor szájából hangzott el, ezúttal.

Nowadays

Mostanában a vizsgaidőszak mellett egyszerre három sorozatra is jut idő, eddig ilyen még nem volt...(Lehet, hogy több időt kellene a tanulásra szánni???)Bár mentségünkre legyen mondva, hogy ezek közül egy sem napi rendszerességű, és kettőt akkor nézünk meg amikor tudunk. Na szóval Office, How I met your mother és Lie to me, kellemesek érdekesek és mindhármat másért szeretjük. Az Office-t persze a maga ironikusságáért, hogy szarkasztikusan, de visszaköszönnek a hétköznapok, a jó kis irodai harcok, bulvár, ilyenek, bár hogy őszinte legyek nekem az első évadtól hidegrázásom lett, az nekem valahogy túlzottan nyomasztóra és szenvedősre sikerült, de a második évadtól már egyértelműen vérbeli fan vagyok, úgyhogy szorgalmasan követjük is már-már real time-ban, ahogy megjelenik Amerikában. Ugyanakkor, valószínűleg ha ebben láttam volna először Steve Carell-t (tudom, túlzottan azonosítom a színészeket azzal a karakterrel, amelyben először látom őket), akkor nem imádnám annyira, most viszont tudom, hogy csak hihetetlenül jól játssza a szerepét. Az egyértelmű kedvenc természetesen Dwight Schrute, aki nélkül talán az egész sorozat nem érne (szinte) semmit.
Az Így jártam anyátokkal-ra nem rég bukkantunk rá a Comedy Central-on, és nem volt szerelem első látásra ugyan, de egy két elkapott hatalmas poén után már teljes volt az összhang, némileg betölti a Jóbarátok nemléte óta bennünk tátongó űrt, nem is titkolják szerintem túlzottan, hogy valamiféle Jóbarátok-utánérzést szeretnének kelteni, amit nem is csinálnak rosszul, úgyhogy nincs is ezzel semmi baj. A pálmát egyértelműen Barney Stinson viszi, nem is kérdés, és a slusszpoén, hogy nemrég tudtam meg, a színész meleg, úgyhogy még durvább, hogy mennyire jól adja a nagy nőfalót. (Le a kalappal Mr. Harris.)
Végül de nem utolsó sorban, Lie to me, első körben még régebben a kedves kereskedelmi csatornán futottunk bele, ahol aztán néhány rész után se szó se beszéd lekapták a műsorról,( de tényleg basszus, ilyenkor legalább a honlapon írnának valamit, hogy bocsi ez van, nem lesz többet, szóval f##k off) először azért kezdett érdekelni, mert Mi?Mi? Tim Roth egy sorozatban, hát ezt meg kell nézni, és megtettük és mégegyszer... és imádjuk. Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyiben fikció és mennyiben valós az alapja (azok a mozdulatok, grimaszok, stb tényleg azt tükrözik-e) a lényeg, hogy fenntartja a feszültséget, izgalmas, de azért mégsem azzal operál, hogy vérben tocsognak a szereplők, a kamera meg a díszlet.
Volt még mostanában Avatar, Szigorúan Piszkos ügyek trilógia, folyamatban Merle Francia história regényfolyam (Tényleg, nincs meg valakinek Robert Merlétől az Ármány és Cselszövés? Az nagyon szuper lenne, ha valaki kölcsönadná...Vagy ha tudjátok, hogy hol szerezhetem meg, az is jó..), majd kiderül, melyikről írok. Mindenesetre, a legközelebbi alkalomig arrivederci.

Nézd meg légyszi, köszi.

Ez nagyon nagy.