Quimby jubileum

Sok ideje már, hogy utoljára (fizetős) koncerten voltunk, egészen 2 nappal a Quimby előttig úgy volt hogy ez egy darabig még így is marad, aztán minden megváltozott, és megszereztük a jegyeket, a dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy ülőhelyekre szóltak, és nehezen tudtam magam beleélni, hogy végig kell ülnöm egy Quimby koncertet. Miután ebbe sikerült belenyugodnom, már nagyon vártam a 12-ét. Aztán eljött a koncert estéje, én 20 perccel a kezdés előtt még pizsiben és hordozókendőben ringattam a kicsit, aztán sietve, kicsit tépetten kiléptünk az ajtón, kézenfogva, ami mostanában nagy luxus, mosolyogva és elindultunk. Aztán sorbanállás a kapuknál, sorbanállás a ruhatárnál, aztán a büfénél, mert hát ha alapozni nem is voltunk, legalább némi alkohol álljon rendelkezésre (nem mintha a nélkül nem tudna jó lenni, de hát ez mégis csak egy Quimby, meg nosztalgia). Többször majdnem hagytuk a fenébe a büfét, mert már hallottuk, hogy bent elkezdődött a zenélés. Végre beértünk, és szerencsére találtunk egy olyan helyet, ahol tudtunk táncikálni, és nem is zavartunk senkit, sőt még láttunk is, szóval az ülős probléma is megoldódott. Fröccsök elfogytak, hangulat megvolt, koncert jó volt, bár nekem a Quimby és a dögös-bögyös bula a kivetítőn nem igazán fér össze a fejemben, a Halleluja alatt vetített működésben lévő motor nagyon dögös volt viszont! Persze lefutották a kötelező Most múlik kört is, ami az éneklő kislánnyal (angyallal?) még megható is volt, ezzel együtt úgy érzem nem teljesen korrekt bedobni egy ilyen eseményen a gyerek faktort.

Ez a zenekar viszont (ellentétben a Kispállal) még 20 év után is hiteles és érezhető, hogy nem elsősorban a pénz fogja össze őket, meg ezt a projektet, nyilván az is szerepet kap, hiszen kinek nem kell pénz az élethez, de ők úgy tűnik még szeretik is, amit csinálnak.

Hazafele séta, kézfogás, mosoly. Megyünk máskor is.

Utálok orrot szívni, utálok beteg lenni, de azt mégjobban, hogy mostmár betegen nem tehetem meg, hogy beburkolózom egy takaróba és egész nap meleg teát szürcsölgetve sajnálom magam a kanapén... Mit csinálna addig a törpike-gyűjtemény? Na mindegy csak túl leszünk már ezen az időszakon. Katedrális done, és hát azt kell mondjam, hogy míg a könyv engem egészen magával ragadott és lebilincselt, addig ez a sorozat erős jóindulattal is csak "well done" kategória, megtették, amit tudtak, de ez kevés volt. Sokmindent változtattak, ezek közül csak kevés volt indokolt viszont sok volt érthetetlen. pl. a könyvben Alfred egyértelműen csak meg akarja szerezni Alienát, hogy Jacket eltiporja, itt a sorozatban pedig csináltak belőle egy hősszerelmest, és teljesen úgy állították be, hogy hát ez a derék legény itt mindent megtesz, a lelkét is kiteszi, ez a galád leány meg még így sem szereti. A másik ez a koponyás história volt, emlékeim szerint a könyvben nem semmisül meg az ereklye, nemhogy kétszer de egyszer sem, itt meg kétszer is összezúzzák a koponyát és a hazugsággal támadási felületet adnap Philip-en, aki a könyvben végig "tiszta". A vérfertőzős vonalat szintén kicsit indokolatlannak érzem, jó jó értem én, hogy még jobban éreztetni akarták, hogy ez a Hamleigh család milyen elvetemült, de pl akkor miért hagyták ki belőle, hogy William meggyilkolja a feleségét? Walerant nagyon eltalálták viszont, bár úgy látszik a sorozatban meg kellett halnia, nem volt elég a könyv-béli megtörtség és megalázottság. (Szerintem az méltóbb büntetés neki, mint, hogy lezuhan a katedrálisról, de azért még dacosan arcba köpi az őt készségesen feloldozó Philipet.) Ezek csak a főbb vonalak, de rengeteg jelentéktelen mellékszálat is beletettek, melyek nem emelték az est fényét, hogy úgy mondjam és sok fontos dolgot pedig kihagytak. Meglepő módon az utolsó két részben egészen igénytelenek a vágások és a kameramozgás, lehet, hogy technikát/operatőrt váltottak? Nem tudom, mindenesetre nagyon amatőr-jellegű lett a vége. Természetesen a Game of Thrones után maradt űrt sem tudta betölteni, de az csak jövő áprilisban jön...Mi lesz addig?

Hogy én milyen hatékony vagyok, és még cookiet is sütöttem és mindenki alszik, mindjárt én is megyek...:) Ma már semmi sem akadályozza meg, hogy megnézzem a Katedrálist. Amúgy az normális, hogy 3 és 6 éves gyerekek kombója olyan indulatokat tud bennem gerjeszteni, hogy legszívesebben kitépném a szívüket? (persze csak képletesen...) Persze én is érzem, hogy csöppet groteszk a helyzet, csak már asszem kicsit unom, hogy más kibassza a gyerekét a homokozóba, ő meg közben netezik? takarít? who knows? (de basszus nem is érdekel, oldja meg máskor), én meg nem gondolom, hogy nekem feladatom rászólni, hogy add má' oda azt a ki***ott lapátot, pláne ha te is a másikéval akarsz játszani. Szóval ezek mennek. Beszűkültem? Lehet. És?

Fuck...Lemaradtunk a Katedrális első részéről.

Recently

Na hát mi van mostanában? Például sok sírás, meg homokozás, ezen kívül végre (!) néha egy fröccs,orbitális házi brownie-k no meg filmek, egész pontosan Paul, The Green Hornet, Flash of Genius, Your Highness, Tamara Drewe, Dinner for Schmucks, Year One, Zombieland és megkóstoltuk a Game of Thrones-t is. Amit már nagyon vártunk, de végül elég nagy csalódás lett az a Green Hornet, annak ellenére, hogy Cristoph Waltz a Becstelen Brigantikban zseniális volt, ebben a filmben erősen középszerű, a sztori sem egy nagy durranás (főleg így nem sokkal a Kick-Ass után) és Seth Rogen sem tud már úgy nevettetni mint régen... Your Highness abszolút szórakoztató volt, szerencsére nem játszatták sokat Zooey Deschanelt, James Franco és Danny McBride viszont fergeteges (páros). Paul felejthető, Year One szar (és Cera sokat vesztett a népszerűségéből nálam), Dinner for Schmucks egyszer nézősnek jó volt, Tamara Drewe szórakoztató, bár az erős túlzás, hogy vígjáték, az angol humor persze itt is megvan, de azért nekem egyáltalán nem olyan élmény volt, mint mondjuk egy Baker vagy Halálos temetés, szóval csak óvatosan, ha nevetni akartok. Flash of Genius hosszú, de Greg Kinnear nagyon tud, viszont az SzSz-picsa (Lauren Graham) rohadt idegesítő, Zombieland az első néhány döbbenet és sikoltozással kísért szemeltakarás (általam... Hát mégiscsak egy békés családanya vagyok vagy mi a szösz, és mint ilyen már ezer éve nem néztem horrort, még vígat sem.) után eszméletlenül vicces, sőt! egyszer megható is (a fenti lista abszolút győztese). Game of Thrones így két rész után ígéretes, és ezen is lehet röhögni, bár valószínűleg nem állt szándékukban a nevettetés, de azért ez a barbár-ábrázolás hagy némi kívánnivalót maga után... Amúgy waiting for The Office és hogy végre megnézzük a HP 7/2.-t, talán moziban...

Ezek vannak

• Na szép. Már elhatároztuk, hogy nem megyünk Belfesztre, erre mégiscsak lesz PASO. Mostmár csak az a kérdés, hogy a hölgyike bent marad-e még addig...:) Egyelőre nagyon úgy fest, hogy no.


• Az új Budapest Bár klip elbizonytalanított benne, hogy én akkor most mégis szeretem Lovasit? Lehet.


• A Café meg annak ellenére is befuccsolt, hogy én már elnéztem volna nekik a sok dumát is...


• Steve Carell nélkül az Office egyelőre elég fura, bár igazán örvendetes fordulat, hogy Will Ferrell nem a végleses pótlás lett. Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy visszasírjuk DeAngelo-t...


• Vizsgaidőszak ismételten: Done.

Na sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténik, de visszanyergeltem a Radio Caféra, továbbra is sok a duma, de legalább nem ugyan azt a 20 számot játsszák újra meg újra... Durva. Szar lett a Petőfi, a műsorvezetők is túl sokat beszélnek magukról mostanában, ami személy szerint engem egyáltalán nem érdekel, de szerintem mást sem nagyon, valahogy nem tudják eltalálni, amit a Cafén meg igen, hogy hogy beszéljenek úgy hogy az még ne legyen túl privát ahhoz, hogy mást is érdekelhessen.

Más: Nem írtam még de egyszerűen kikészülök az Üllői Úti Fuck Esküvő c. számától, szerintem egy házasság nem szükségszerűen ilyen, sőt jó, nagyon jó is tud lenni az az ugyanaz a bugyi. Úgyhogy FUCK OFF!

King's speech- 10/10
Invention of lying 10/10
The Big Bang Theory
The kids are all right

Ezekről később, csak el ne felejtsem...

"Hatalmas Woody Allen rajongó vagyok...Bár még csak a "Z, a hangyá"-t láttam." :)))

Kísérlet

Végre megnéztük az amerikai verziót is, és mostmár hogy láttam, igazán nem értem, hogy mi szükség volt erre a feldolgozásra, semmivel sem tudott többet mondani, mint a német, sőt. (Természetesen láthattunk már olyat is, hogy az amerikai feldolgozás tudott újat mutatni és a sztori egy részét átvéve, jó lenni. Ilyen például a Tégla- Szigorúan piszkos ügyek páros (négyes).) Még csak az sem jelenthető ki, hogy az amerikai közönségnek valami sokkal brutálisabbra, sokkal véresebbre lett volna szüksége, mert magasabban van az ingerküszöb. A német verzióban, ha ezt nézzük sokkal több és sokkal részletgazdagabb a brutalitás. Valószínűleg én nagyon elfogult vagyok a német verzióval szemben (bár ez igen ritkán fordul elő velem, hogy valamivel szemben elfogult legyek, ami német...), ehhez a sztorihoz a német nyelv durvasága, darabossága nagyon passzolt, ugyanakkor alapvetően mindkettőben jók voltak a színészek, de az amerikaiban azért fel-fel tűnt egy kis ripacsság is, a németnek jót tett, hogy többé-kevésbé noname emberek játszottak benne. Az amerikai verzió abszolút gyenge pontja a nőhöz köthető indiai szál, ez véleményem szerint hatalmas mellényúlás volt, csak az érezhető, hogy a rendező valamit nagyon akart mondani, hogy ott indiában, meg a buddhizmus segítségével lehet igazán békére lelni, de egy nagy zagyvaság lett belőle, és egyáltalán nem kötődik a történet többi részéhez. Az alaptörténet ugyanaz, és mégis számomra csak a német verzió volt még többszöri nézésre is velőtrázó, az amerikait újranézve már lehet, hogy néha ásítoznék. A német film hitelességéhez nagyban hozzájárult, hogy ott a történet része volt, hogy a kutatók megpróbálták leállítani a kísérletet, de ez nem sikerült nekik, mert addigra már olyan méreteket öltött a feszültség. Az amerikaiban ilyesmiről szó sem volt, és a végén sem volt megfelelő levezetés, a közönség nemigazán kap "elégtételt", csak a kutatásvezetőt csukják le. Egyszóval, míg a német Kísérlet (vagyis Das Experiment) nálam abszolút 10/10, addig az amerikai épp hogy csak befutó egy 6/10-re.

Az Elizabeth az aranykor-nál nemtudom, hogy láttam-e már szarabb kosztümös filmet, igaz, hogy az "első részt" nem láttam, de őszintén szólva nem hinném, hogy túlzottan épít rá ez a második, tekintve hogy nem egy magaskulturális opuszról van szó. Profitmaximalizálás van itt kérem szépen. Szóval, közben sokszor éreztem elég hülyének magam, de a végén átgondolva rájöttem, hogy jelen esetben ez nem volt megalapozott, hiszen ebből a történelmi érából viszonylag penge vagyok, mégis sokszor csak lestem, hogy ez ki? most mi van? ezzel mit akart? Stb... Aztán ahogy átbeszéltük jöttünk rá, hogy ez a film valójában a szó szoros értelmében nem rendelkezett sem cselekménnyel, sem mondanivalóval. A rendező egyik legfőbb eszköze az volt, hogy a főhősök jelentősségteljesen néznek, hosszan. (Ami azért lássuk be nem mindig indokolt.) Nemnagyon ismerjük meg a motivációikat, próbál nagyon sokat mondani, de ez még nagy jóindulattal sem sikerül, igyekszik rámenni a kosztümökre, díszletekre, de a királynő ruháit leszámítva, ezek sem kuriózumok. Azokról a kosztümös filmekről, amiket eddig láttam, legalább általánosságban elmondható, hogy vagy nem akartak túl sokat mondani, csak egy kis feelinget átadni, vagy ha mégis akartak mondani valamit, akkor az sikerült is. Apropó profitmaximalizálás, még nem láttam a Király beszédét, de mennyire durva, hogy egy olyan filmből kivágják a káromkodást, aminek ez adja a sztorija alapját...
A legfrissebb élmény a Főfőnök. Lars von Triertől már megszoktuk a jó kis naturalisztikus ábrázolást, de a vígjátékot még nem, úgyhogy kíváncsian vártam, bár kicsit tartva attól, hogy vagyok-e én elég felkészült erre, tekintve a jelenkori agykapacitásom... Aztán belevágtunk. Nem tudom, hogy jogos-e a műfaji besorolás, valószínűleg ez maximum annak igazán vígjáték, aki még nem ismert ilyen szociopatát. Nekünk sajnos volt szerencsénk, úgyhogy egy gúnyos, kesernyés mosollyal tudnám ezt a filmet nyugtázni. Tudom, nyilván ez a groteszk célja, úgyhogy valójában ez a film tökéletes, csak a műfaj meg én nem vagyunk a legjobb barátok.
A legújabb stand up-os kedvenc Russel Peters, bár még csak egy fellépését láttuk, de őszintén szólva elhalványította a már unalomig ismételt magyar stand up-os srácokat. Epedve várjuk a folytatást.
A napokban sikerült jól felbosszantanunk magunkat rajta, aztán generált is egy jó kis beszélgetést, de itt is le kell írnom, hogy Jeremy Clarkson egy arrogáns, túlcivilizált pöcs. A TopGear ugyanakkor továbbra is a legjobb autós műsor, de mégis egyre többször vannak olyan kiszólásai ennek a fickónak, amitől feláll a szőr a hátamon.
Ja, vizsgaidőszak ismételten: Done. Bár most egyéb projektek miatt kis szünet következik...
Szomorú, hogy így múlik el a West Balkán, mostmár valószínűleg sosem mossa le magáról ezt a tragédiát, nekünk viszont mindig a Corvin mögötti bájos, borostyános kis romkocsma marad, ahol francia zene szól halkan és jó hideg a sör. RIP.