2010. június 29., kedd

Vizsgaidőszak: Done.

2010. június 19., szombat

Kick/Ass



Fuck me! Kick/Ass is fucking awesome!!!

Hú még nagyon friss az élmény, szóval egy kis vizsgaidőszak megszakító pihi keretében beugrottunk Szegeden megnézni a Kick/Ass c. filmet, ami a vártnál is sokkal jobb volt. Matthew Vaughn-t eddig érdemtelenül hagytam említés nélkül, hiszen már a Csillagpor című filmet is neki köszönhetjük, és most ezt is, tetszik , hogy mostanában egyre több élvezhető és ugyanakkor intelligens film kerül a mozikba,mondjuk ez eddig többnyire Guy Ritchie-hez volt köthető, de mostmár úgy tűnik, hogy "osztódik" ez a csapat, és ez nagyon jó, mert így sokszorozni tudják a "kibocsátásukat". Szórakoztató, (társadalom)kritikus, pörgős, izgalmas, dinamikus, friss mozikat alkotnak újra és újra. Na tehát térjünk a tárgyra, a Kick/Ass egy több szempontból is nagyon eltalált film, jó párszor keményen beszól a mai társadalomnak (10-en nézik, ahogy hárman vernek egyet és kamerázzák/rakják fel a youtube-ra) ugyanakkor nem egy vontatott társadalom elemző dokumentarista,hitelesnek látszani akaró, izzadtságszagú tákolmány. Hatalmas volt a Taxisofőrös utalás, párhuzam (ez nem lehet véletlen!) amikor hősünk a frissen szerzett szuperhős jelmezben "Are you talkin' to me?"-zik a tükör előtt, a színészek egytől egyig kifogástalanok voltak, Nicolas Cage mostmár végleg eloszlatta minden ellenszenvemet magával kapcsolatban, természetesen Mark Strong megint nagyot alakított, megy neki nagyon a főgonosz szerep, Aaron Johnson -t eddig nem ismertem, de abszolút kellemes élmény, hogy egyre több tehetséges fiatal színész látja meg a napvilágot többek közt Judd Apatow jóvoltából, mint például a főgonosz-fi Christopher Mintz-Plasse (alias Mc'Lovin, ő ezt már nem mossa le magáról), de persze a képzeletbeli dobogó első 2 fokáról egyikük sem tudja lemosni Paul Dano-t és Michael Cera-t. Külön köszönet a Hit Girl-t alakító Chloe Moretz-ért, így önmagában gyakorlatilag azért, hogy létezik. (Mondjuk nem tudom mennyire tesz jót egy 13 éves lánynak, ha egy ilyen moziban szerepel, de ez már egy másik téma.) A zeneválasztás kifogástalan, a vágás, a tempó szintén, a magyar cím és nevek nem éppen, de azt már megszokhattuk, és amúgy meg nézzétek feliratosan, a film tehát egyértelműen 10/10 és nagy taps.


Azóta azon gondolkozunk, vajon hány barom ült be a gyerekével a Ha/Ver-re, mondván aranyos kis ugrabugra képregény feldolgozás? Meglepődhettek az első képsornál...

2010. május 30., vasárnap

BelFeszt 2010

Benéztünk az Erik Sumo végére, majd Kispálra és másnap a Quimbyre is. Kispálra mindenképp kíváncsi voltam, nosztalgia végett, meg hát érdekelt, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem, és el kell hogy mondjam, annyira nem bánom, hogy ez az utolsó nyár, amikor ők aktívak, bár ezt kicsit "családi örökségként" is kezeltem, az első albumuk még kazettán van meg a nagybátyámé volt. Ő még anno a Kék Lyukban hallgatta őket... Hát mostmár inkább az érezhető rajtuk, hogy már kvára unják, de ezt a nyarat még brutálisan végignyomják vért izzadva is, és lekaszálják ami lekaszálható... Ez kicsit kiábrándító. Nem is volt jó a koncert. (Mondjuk érzésünk szerint a hangosítás sem volt a legprofibb.De persze nem vagyunk szakértők.) Quimby másnap sokkal energikusabb és élvezhetőbb volt, jó számokat játszottak. De ami a legviccesebb, hogy olyan emberek is megbotránkoznak azon, hogy mi egy babát kiviszünk egy ilyen rendezvényre, akik látványosan nem azok a kimondott "mintapolgárok", nekik küldeném a Fuck You című számot.

2010. május 20., csütörtök

Tételmondat

A tegnapi nap legjobb kiszólása : "Minden árkategóriában vannak álmaim." Talán ezt sem árt az életfilozófia részévé tenni... Amúgy Kiss Tibor szájából hangzott el, ezúttal.

2010. május 13., csütörtök

Nowadays

Mostanában a vizsgaidőszak mellett egyszerre három sorozatra is jut idő, eddig ilyen még nem volt...(Lehet, hogy több időt kellene a tanulásra szánni???)Bár mentségünkre legyen mondva, hogy ezek közül egy sem napi rendszerességű, és kettőt akkor nézünk meg amikor tudunk. Na szóval Office, How I met your mother és Lie to me, kellemesek érdekesek és mindhármat másért szeretjük. Az Office-t persze a maga ironikusságáért, hogy szarkasztikusan, de visszaköszönnek a hétköznapok, a jó kis irodai harcok, bulvár, ilyenek, bár hogy őszinte legyek nekem az első évadtól hidegrázásom lett, az nekem valahogy túlzottan nyomasztóra és szenvedősre sikerült, de a második évadtól már egyértelműen vérbeli fan vagyok, úgyhogy szorgalmasan követjük is már-már real time-ban, ahogy megjelenik Amerikában. Ugyanakkor, valószínűleg ha ebben láttam volna először Steve Carell-t (tudom, túlzottan azonosítom a színészeket azzal a karakterrel, amelyben először látom őket), akkor nem imádnám annyira, most viszont tudom, hogy csak hihetetlenül jól játssza a szerepét. Az egyértelmű kedvenc természetesen Dwight Schrute, aki nélkül talán az egész sorozat nem érne (szinte) semmit.
Az Így jártam anyátokkal-ra nem rég bukkantunk rá a Comedy Central-on, és nem volt szerelem első látásra ugyan, de egy két elkapott hatalmas poén után már teljes volt az összhang, némileg betölti a Jóbarátok nemléte óta bennünk tátongó űrt, nem is titkolják szerintem túlzottan, hogy valamiféle Jóbarátok-utánérzést szeretnének kelteni, amit nem is csinálnak rosszul, úgyhogy nincs is ezzel semmi baj. A pálmát egyértelműen Barney Stinson viszi, nem is kérdés, és a slusszpoén, hogy nemrég tudtam meg, a színész meleg, úgyhogy még durvább, hogy mennyire jól adja a nagy nőfalót. (Le a kalappal Mr. Harris.)
Végül de nem utolsó sorban, Lie to me, első körben még régebben a kedves kereskedelmi csatornán futottunk bele, ahol aztán néhány rész után se szó se beszéd lekapták a műsorról,( de tényleg basszus, ilyenkor legalább a honlapon írnának valamit, hogy bocsi ez van, nem lesz többet, szóval f##k off) először azért kezdett érdekelni, mert Mi?Mi? Tim Roth egy sorozatban, hát ezt meg kell nézni, és megtettük és mégegyszer... és imádjuk. Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyiben fikció és mennyiben valós az alapja (azok a mozdulatok, grimaszok, stb tényleg azt tükrözik-e) a lényeg, hogy fenntartja a feszültséget, izgalmas, de azért mégsem azzal operál, hogy vérben tocsognak a szereplők, a kamera meg a díszlet.
Volt még mostanában Avatar, Szigorúan Piszkos ügyek trilógia, folyamatban Merle Francia história regényfolyam (Tényleg, nincs meg valakinek Robert Merlétől az Ármány és Cselszövés? Az nagyon szuper lenne, ha valaki kölcsönadná...Vagy ha tudjátok, hogy hol szerezhetem meg, az is jó..), majd kiderül, melyikről írok. Mindenesetre, a legközelebbi alkalomig arrivederci.

2010. május 11., kedd

Nézd meg légyszi, köszi.

2010. május 10., hétfő

Ez nagyon nagy.